United States or Peru ? Vote for the TOP Country of the Week !
Oly nagyon szereted? kérdé önkéntelen sóhajjal Enyingi, ki azonban tudta, ismerve barátját, hogy az úgy tud szeretni, mi már a mai korban majdnem hihetetlen. Életemhez van forrva ez a szerelem, viszonzá szenvedélyes föllobbanással a kérdett. Ma még elmegyek Esztheyékhez, s holnap tudatom veled mindazt, a mit ott Dóziáról hallok.
Köszönöm, rebegte meghatva Jakab gróf, s meleg kézszorítással váltak el és Enyingi rossz kedvvel, majdnem leverten ment az Eszthey- palotába, mert neki sehogy sem volt inyére barátja szenvedélyes szerelme, miről azonban tudta, hogy az már kiirthatatlan annak mélyen érző szivéből. Ezek az ábrándos emberek! gondolta elégedetlenül.
Holcsi jellemtelenségét ismerve, mi volt természetesebb, mint hogy ő névtelen levelet írt Eszthey grófnénak, tudatván vele férje viszonyát, sőt megnevezte a hölgyet is, Pármai Elizt, de ezzel nem elégedve meg, Eliz férjének is írt, ki különben is gyanakvó, szenvedélyes, durva ember volt s nejét figyelemmel kisérte és gyorsan rájött, hogy a névtelen levél igazat mondott.
Hermance ajkába harapott, s azt gondolta magában: a ki ily arczátlanul hazudik, attól nem fogok semmit megtudni, s elhagyta helyét. Így nincs mit beszélnem, mondá szenvedélyes haraggal és metsző gúnynyal. Majd más úton fogok lépéseket tenni, hogy földerüljön az, mit Dóziáról tudni akarok, mert az lehetetlen, hogy egy tizenhét éves leány nyom nélkül eltünjék s meg ne lehessen találni.
Vagy valamivel később, midőn hazajöttem, s a kis kapu zárját kulcsommal kinyitottam, egy női alak surrant ki mellettem, és futott az utcza hosszában tova. Miért nem tartóztattad föl? kiáltá oly szenvedélyes izgatottsággal a grófné, hogy férje csodálkozva tekintett rá. Mert csak akkor vettem észre, midőn kint volt az utczán. Az lehetetlen! De úgy van.
Az öreg úr egy legújabb találmányú és javított szerkezetű gőzeke s egy teljesen fölszerelt almásszürke négyes fogat között ingadozott; amaz a szenvedélyes gazdának szerzett volna örömet; ez hízelgett volna fényűzési hajlamának, mely, mint igazi magyar földesúrhoz illik, eddig csupán lovakban, sallangos szerszámokban, parádés kocsisokban s több ilyfélében összpontosult.
Eh! eleget tettél már boldogságomért, tört ki Sándor szenvedélyes erővel, és megelégedhetnél már boldogtalanságommal. Boldogságomért hintetted a gyanu első magvát szívembe nőm ellen, boldogságomért tartottad szüntelen ébren őrült kétkedésemet. Megtörtént, a mivel boldogítani akartál, elszakadtam nőmtől. De te nem pihentél, még tovább akartál boldogítani.
Soha! mondá szenvedélyes föllobbanással a leányka. Szabad akaratomból megyek el, s nincs hatalom, mi visszatarthasson. Ime, papiros és tinta. Írja meg ezt az elhatározását néhány sorban, hogy fedezve legyek minden eshetőség ellen.
És szinte felbődült veszett gyönyörüségében, amikor a leány szót fogadott neki. Gyere, hazaviszlek! mondta szenvedélyes akarattal, alkut nem tűrő hangon. Asszonynak visz? kérdezte a leány, követelve. Az erdésznek már vérben forgott a szeme, lüktetett az agya, dobolva dobogott a szíve. Annak viszlek; felelte elszántan. Ha megcsal, megölöm; tudja ugy e, hogy a kezemben volt az élete?!
Az uram, akivel együtt lovagoltam, túristáskodtam, ródliztam, korcsolyáztam, úsztam, sőt eveztem is, ettől az egytől elzárt. Ő maga szenvedélyes vadász; de engem a vadászatain nem kivánt maga mellé.
A Nap Szava
Mások Keresik