United States or Mayotte ? Vote for the TOP Country of the Week !
Eltűntek. Este hét óra tájban sürgés-forgást vettem észre Morelli kapitány tábori sátra körül. A visszaszállingózó legények azt újságolták, hogy parancs érkezett az ezredes úrtól, azt tanulmányozzák a tiszt urak és amiatt van ott lenn a sürgés-forgás. Úgy is volt.
Nyilván arra gondolt, hogy a legények bizony nem mindig nyúlnak tiszta kézzel a sebhez és könnyen bepiszkolják. A mester maga kötözte le sérülésemet. És ezt is oly ügyes kézzel »eszközölte«, mintha egész életében mindig effélével foglalkozott volna, pedig nehéz keze volt! Mint egy súlyos pőröly. Mégis oly könnyedén dolgozott a lábamon, hogy jóformán nem is éreztem az érintését.
Este felé, mikor már a legények kiverték a „hét sor port“ s elkezdték dalolni a Kerekes András nótáját, a háziasszony bekopogtat hozzám, s nagy óvatosan körültekintve a szobában, ha nincs-e más is jelen? belép, odajön hozzám és térdre esik előttem. Kérem asszonyom, parancsoljon, mi kivánsága van? keljen fel.
Igy az egész dologról tudomást sem lehetne venni, hacsak másnap az Ábrahám Feketéék legénye nem fájlalná annyira a hátát, hogy kocsin orvoshoz viszik. Az aztán faggatja, hogy honnan támadt a seb, mígnem a történet valahogy előadódik. Jelenti is az orvos és mozogni kezdenek a kardos pusztázó legények, hogy mi történt, hol történt, hogy történt?
Mert valami csipiszt az ilyen dugott bálra nem is vesznek maguk közé: legények elejéből szokott az ilyesmi együvé állni. Aki köztük alacsony, az zömök, vállas, bivalynyakú, aki meg nem zömök, karcsúan magas. Valamennyiben pedig ott az erő, amit a kasza, kapa, ásó és ekeszarv hagy a karokban. Ilyenkor mind annyira tele van vele, hogy szinte kicsapni készül.
Az ezred ragyogott, fényes volt, a legények, a piros lövészbojttal széles mellükön, mind az első sorban állottak, mert ezt eltanulták a többi alosztályok mind az ötödik századtól, melynek őrmestere a közpolgári életben kárpitos volt s értett a diszítésekhez.
Innen kezdve már ismerik a dolgot a nagyságos urak. Nem védelmezni akarom én magam azzal, a mit elmondtam idáig, csak éppen azt akartam elérni, hogy tudja meg a törvény, miről van szó. Egy délután, ott meg is van irva az irásokban, hogy mikor, én már nem emlékszem tisztán vissza, éppen nagyon tréfás kedvökben voltak a mészáros legények.
Ezenközben leraktam holmimat a számomra kijelölt fedezékbe és rendre kezet szorítottam a fiúkkal, akik látásomra összesereglettek. Valamennyien azt hitték, hogy vagy a mennyországban, vagy a muszik fogságában vagyok. És immár jócskán meg is feledkeztek rólam. Mi ilyenkor egy ember? Csakhamar aztán magamra maradtam a fedezékben, mert a legények aludni mentek.
Elmúlik a lassú, el a friss, el a lippentős, a toppantós, a mártogatós, a röszketős, a hátravágós ezen tudományok hirtelenében mind elmúlnak. Addig kell tehát alkalmazni a tudományokat, amíg lehet. Mennek hát kifelé a lányok, legények, odakint szól a muzsika és muzsikás tánchellyel szemközt hullatják levelüket temetői bokrok.
De ez izgalmas pillanatban a negyedik szakasz első sorából eldörren egy fegyver: Burr... S utána ropog darabonkint, amint e váratlanság hatása alatt feszült idegeikkel elrántották a legények a ravaszt: Burr durr... durr durr, pukk pukk pukk... A levertség moraja jut végig tömegen. Mily fegyelmezetlen csapat! Hát katonák ezek?
A Nap Szava
Mások Keresik