United States or Martinique ? Vote for the TOP Country of the Week !
Minden egyéb holmimat otthagytam és hallgatólag rábíztam Reginára. Ügyeljen rá, míg elékerülök. Ha megéhezik, szedje ki a »borjú« meg a tarisznya kincseit és egyék. Vizet majd hozok a vászon »Eimer«-ben. Megyek, Regina, a viszontlátásra! Néhány óra múlva visszajövök. Nem sürgős... Adieu! Haragszik valaki... Eszében sincs. No, nem baj! Majd megbékülsz. Ne fecsegj, hanem menj.
Jól látsz, Regina? vetettem oda, mialatt holmimat a legnagyobb sietséggel szintén összeszedtem. Jól látok... szent isten, szaladjunk az erdőbe! Csak az erdőbe... az erdőbe... ott nem fognak meg! Siess, az istenért... amíg nem késő! Még messze vannak, de az egyiknek lova is van...
Szedd föl a holmit folytatta valamivel enyhébb hangon Regina tovább megyünk. Be a faluba? Igen, be a faluba hangzott a még enyhébb válasz, de persze nem olyan helyen, ahol az ördög leskelődik, hanem ott, ahol már nincs hatalma és fojtogató keze el nem érhet. Hol van az? Mindjárt meglátod... Fölszedtem a holmimat és elindultunk.
Még aznap összecsomagoltam holmimat és lóra ülve, egész éjjel nyeregben voltam, míg másnap reggel nyolc óra tájban végre beérkeztem a városba és jelentkezhettem ezredem laktanyájában. Bizony, alig ismertem rá a máskor mindig csendes és néptelen városkára. Olyan volt az egész, mint egy tábor. A sok bevonuló rezervista ugyancsak elevenné tette, még a környéket is.
Kutyaszimat nélkül soha ránk nem akadnának. Ennek azonban vége. Menekülni kell. De merre? Siess... nógatott még gyorsabb sietésre a leány. Összeszedtem a holmimat és néhány perc alatt készen álltunk az útra. Föl akartam ugyan vetni az indítványt, hogy talán elég idő volna reggel is, de még idejében elharaptam a szót és nem szóltam semmit.
A Nap Szava
Mások Keresik