Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 15.
Miközben még eszembe jutott, hogy otthon hagyott sörétes Lankaster-puskám balcsövébe benne felejtettem azt a rézhüvely-patront, melyet néhány udvaromba beszemtelenkedő tolvaj-szarka számára toltam a bal csőbe és ez a patron most bele fog rozsdásodni a drága csőbe... fizethetek Pan Popelnik mesternek, ha azt akarom, hogy a csövet ismét tükörsimára húzza elnehezedett a fejem és végre elaludtam.
Én akarom őt kihallgatni... Először megtudom tőle, kit mer ő rejtegetni tudtunkon kívül magánál, másodszor, hogy került az idegen hozzá, kinek ez a kép birtokában volt. Mert, nemde Hermance, nem tudtál arról semmit? A grófné gyermekeihez fordult. Hagyjátok el a szobát, beszélni akarok atyátokkal négyszem között, mondá nagy szomorúsággal hangjában.
Mint önnek mondtam, sem vele, sem férjemmel nem akarom közölni Dózia létezését, s annál kevésbé az általuk látott leány kilétét... Beszéltünk az éjszakai eseményről tegnap az ön jelenlétében, de más alkalommal nem volt arról szó, s Béla valószinűleg azért foglalkozik vele, mert nincs más dolga, s érdekesnek találja az éjjeli tüneményt.
Tiszta akarok lenni, s bemocskol, magamtól elidegenít az érintkezés is az olyan elemmel, ami nem kedvemre való. Semmim sincs, nem vagyok genie, a talentumom se valami tulságos, hát legalább azt az értéket akarom nagyra nevelni magamban, hogy becsületesen éltem becsületes emberek között. Ilyenformán aztán el tudom képzelni azt, hogy az ember mosolyogva hal meg. Csak azért? Az élet is más. Derüsebb.
Minden szentekre kérem, nagyságos generális ur, kezdé a menyecske, megragadva a kezemet, tegyen irgalmat velem, szegény kétségbeesett asszonynyal, különben mindjárt a kutba ugrom. Generális ugyan nem vagyok; hanem azért parancsoljon velem, én mindent megteszek a kedvéért, a mi a katonai becsülettel összefér. Azt, azt! A katonai becsületet akarom önnél épen igénybe venni, folytatá az asszony.
Látván azonban a khánfi, hogy minden eddigi ajánlásai és igéretei sikeretlenek, az utolsóhoz, és mint vélé legfoganatosabbhoz, folyamodott. Ti rabjaim vagytok, és így durvaság tőletek megvetni kegyelmemet, melyre az első tatár nemes büszke lenne, de meg akarom mutatni, hogy nagyobb jószívűségem hálátoknál.
A fára azért nem tudtam felmászni, bármint gyötört is a kíváncsiság, hogy végre megbizonyosodjak a valóságról. Néhány pillanat múlva úgy tetszett, mintha az emberi hangok közelebbről hangzottak volna. Gyorsan körülnéztem. Rejtekhely után kell néznem, ha azt nem akarom, hogy itt lepjenek. Semmi kétség... a hangok közeledtek....
De Judit nem engedte, hogy mondja; a szavába vágott. Nem akarok én tudni semmit sem... Érezni akarlak. Tudni csak azt akarom, hogy az én számomra is vagy. Úgyis az egész világé vagy és énnekem abba bele kell nyugodnom. A te életed a szabadság; a te erőd a függetlenség; lefoglalni téged nem lehet, nem szabad. De azért én lehetek neked olyan valakid, aki senki sem lehet más a világon.
Akar nekem nyiltan és őszintén beszélni? kérdé Esztheyné lecsendesülve, s teljesen hidegen és nyugodtan. Nem jöttem rossz szándékkal, sőt lehet, hogy bizonyos irányban kezükre járok, de tudni akarom a valót.
No gondoltam ha ily jó kedvük van, akkor nincs semmi baj. Egyszer aztán durván, rettenetesen pofoncsaptak. Engedje meg, hogy erről ne sokat beszéljek, jött egy telegramm az anyósomtól, hogy ha még életben akarom találni a feleségemet, hát csak jöjjek a leggyorsabb vonattal. Ötször voltak Hallernél, mindig megigérte, hogy azonnal ott lesz és egyszer se ment el.
A Nap Szava
Mások Keresik