United States or Malta ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ő maga is írt; vagy legalább hozzáírt valamit a mama leveléhez. Ida néni mindig hagyott egy sornyi helyet őneki is és el nem engedte, hogy apa is írjon a fiának. A levelekre megjött időnkínt bizony nagyobb időközönkínt a megnyugtató válasz Vladivosztokból, a világ végéről. De hála Istennek, csakhogy jött, ha ritkán is, és ha meg is látszott rajta, hogy a fiú nem írhat szabadon, amit akar.
Még a legreménykedőbb természet is sötét lemondásba komorodott attól. Ida néni olyan volt, mint az őrült. Étlen szomjan és álmatlanul tördelte a kezét és járta a templomokat, de imádkozni nem tudott, csak nyögött és a halántékát simogatta.
Az ablaküvegeken azonban csak megtörve és homályosan verődik be a napsugár János, Ida és Riza Megszokta a parancsoló hangot és a föltétlen engedelmességet. Otthon is pattogó modorban beszél. De a nagy hang mellett, mégis csak egy megkopott, szürke, szegény kisvárosi tanitó. Körülbelül 45 éves. Házikabát van rajta. Mit akarsz tőlem? JÁNOS: Azt, hogy ne olvass mindig szerelmi regényeket.
IDA: Szerelmi regényben ... mi? JÁNOS: Nem regényben olvastam ... de hát ez ugyis mellékes. IDA: Gondolod? JÁNOS: Becsületszavamra, akkor te voltál a legszebb!... De ha már ennek vége van ... azért ne bándd! Ma más a tartalma az életednek. Kötelességeid vannak. Csufabb szó nincs a világon. Megöli lelkünket, eltemeti emlékeinket ...
Amikor legutóbb meglátogattam őket, nem imádkozott, hanem pörölt Gyuri bácsival. Épp arra érkeztem. Nahát nem borzasztó? kezdte Ida néni. Ugyan, mit szól hozzá kedves öcsémuram? Most hozza az uram a Pályi Ditta eljegyzése hírét. És még csak meg sem botránkozik; úgy beszél róla, mint valami nagyon természetes dologról; de hisz' ez rettenetes!
Nem megtiltottam! Nem adom! Egyszerü, igénytelen asszony, ki a gondoktól és nélkülözésektöl hamar megöregedett. De hangjában, modorában benne van, hogy valaha leánykorában nemcsak jobb napokat látott, hanem jó nevelést is kapott. Tán a nevelési elveimet kifogásolod? János és Ida JÁNOS: Hallgass! IDA: Kint játszik szegényke ... IDA: Ne bántsd! Jót tesz neki a friss tavaszi levegő.
No csak nem szépen tette az a leány, hogy így elpártolt a mi Palinktól: Én bizony nagyon haragszom rá, nagyon! Ida néni azután megmutogatta a Palika levelező lapjait; mind sorjában voltak, aszerint, ahogy érkeztek, szalaggal összekötve az egész csomó. Elfeledkezve csókolta meg a csomagot előttem. Végigvezetett a kerten.
Ő már sokszor hallgatta ugyanazt. Estefelé elbúcsuztam tőlök; készültem a vasútra. Ida néni elém tett egy levelező lapot. Írja rá a nevét, írjon valamit Palikának. Majd én folytatom. Úgyis éppen írtam volna már neki. Örömmel teljesítettem az óhajtását, Ida néni melegen hálálkodott.
JÁNOS: Azt szeretném látni! Az inasoknak a kopottságoddal nem imponálsz. IDA: Adok tisztát. Menj be a másik szobába! RIZA: Nem! Látni akarom az aranyost ... Anyuskám, a lovagló kosztüm van rajta ... IDA: Majd aztán, Rizám ... Előbb öltözzünk át. JÁNOS: Mig nem hivlak benneteket, hagyjatok magunkra. Beszélni akarok a fejével! János és Katica Nagyon szép és vidám asszony.
IDA: Mert a szoknyájuk már messziről suhog ... Hiszen én nemcsak ütöttem őket, én tanitottam is őket. IDA: És még sem a tanitó fontos, hanem az iskola. És ez megvolna te nélküled is. Legfeljebb más tanitana. Tán nem oly energikusan, de azért valószinüleg ép oly eredménnyel ... JÁNOS: Ohó! Az eredményben én vagyok az első. Nálam az év végén soha sincs rossz tanuló! Siess! Jönnek a lovasok!
A Nap Szava
Mások Keresik