United States or Saint Pierre and Miquelon ? Vote for the TOP Country of the Week !
A fiatal ember rábámult s olyan kábult volt, hogy nem értette meg egyszerre a kérdést. Csak ugy felelt az esze nélkül: Meg, meg, mind... A mikor rápillantott az emberre, lehajolt hozzá és jól megnézte. Maga az, Fábián! Mi a bajom? A lábamat nem érzem... Emelje fel a zubbonyt, nézze meg. A fiatal ember irtózattal meredt rá s rémülten tiltakozott. Nem, azt nem teszem, nem tehetem...
Nézze, itt van egy pár szép vastag szál, nagyon friss, tartsa a tányérját. Ha az ember azt mondja, nyolcra itthon leszek, akkor nyolcra legyen itthon. Miért más az, ha magáról van szó? Most már megmondhatja. Kiváncsi vagyok rá. Azért más, mert én férfi vagyok; a ház feje vagyok: azt tehetem, amit nekem tetszik; vagy nem?!
Azt gondolnám, hogy talán tetszenék mégis bejönni holnap a boltba s megmondani, hogy a czipőcskékre ráfizettem egy forintot, a három párra s az egyebekre is vagy három forintot. A mire én kérem nem vagyok tanu. Azt én nem tehetem, én mint társ. Hanem a nagysága kérje vissza a pénzét.
Azt hiszem, könnyen viselném a szegénységet is, bár igen nagy örömem, hogy azt tehetem, amit akarok, jöhetek, mehetek, amerre tetszik és senkise rendelkezik velem. Szóval Parlagi Jancsi vagyok, aki néha nagyokat iszik s néha, a legszívesebben, nem csinál semmit, csak nézelődik. Ez nálam már családi hagyomány, nevelés és hajlandóság dolga.
Sajnos, én ezt nem tehetem, mondá tréfásan Kardos. Nem is kívánjuk! viszonzá pajzánan a leány. Nos uram, hogy tetszik a szoba? Kiveszem, s holnap behordozkodom. Kinek adjam az előleget. Lesz kegyed szíves azt tőlem elfogadni? Anyám nincs itthon s ő fölhatalmazott arra.
Legnagyobb sajnálatomra azt sem tehetem. Esztheyné nagy csodálkozással tekintett rá. Tudja-e, Obrenné asszony, hogy kérésem megtagadása nagyon különös gondolatokat kelt bennem, mondá haraggal. Remélem, nem hátrányomra történik az, grófné, viszonzá nyugtalanul Obrenné. Sőt! Azt kell hinnem... De nem folytatom ezt a kérdést.
Odament és addig magokra hagyta őket. Hadady ontotta magából a feltörő szemrehányást: Miért hoztad magaddal? Beszélnem kellett volna veled; én most egy darabig nem jöhetek... Dehogy nem jösz, vágott a szavába az asszony; jösz, mert én akarom. Délután vártalak; én sem tehetem mindig azt, amit szeretnék: néha az ördögnek is gyertyát kell gyújtani. Nem jöhetek, Judit! A feleségem miatt...
Most igazán nem tudom, hova vigyem... Istenem, Istenem... Dózia, ha tudnád, ha csak sejtenéd, mily bonyodalmakba kevertél engem és magadat. A leány mind nagyobb csodálkozással szemlélte ezt a vergődést és nagy nyugtalanság látszott rajta. Bocsánat, asszonyom, de nem tehetem. Elveszteném minden növendékemet, ha engedékenységemnek hire menne, ismétlé Obrenné. Kitől tudnák azt meg?
Kár, hogy nem írta le s így nem tehetem el az emlékeim közé. Mért csúfolódik? Mert nem szép, hogy így hazudik, világos nappal, a mikor látom a mosolygó arcát. És versekben! Nem szégyenli magát? Megérdemelte volna, hogy úgy tegyek, mintha komolyan venném, amit mondott. De tudom, hogy van egy mentsége: az, hogy hivatalból udvarol minden szinésznőnek. Mintha Lolát hallanám. Ezzel csak hízeleg nekem.
A Nap Szava
Mások Keresik