United States or Martinique ? Vote for the TOP Country of the Week !
Boldogult Deák Ferencz a buziási szép parkban találkozott egy fiatal emberrel, a ki még akkor megyei tisztviselő volt s a kinek német eredetü leány neje az öreg urnak azért tetszett, mert tökéletesen megtanulta a magyar nyelvet. Az öreg ur séta közben a fiatal emberhez fordul s tréfásan kérdi, hogy tősgyökeres magyar ember létére mint tudott elvenni egy stocknémet lányt.
A játék ment mint a karikacsapás, hanem egy-két felvonás után a gróf a töbször látott darabban unni kezdte magát. Megszólítja tehát tréfásan Baloghot. Nézze csak kedves igazgató ur. Ezt a darabot, a mi a közönség szemeláttára folyik, meg lehet nézni akármikor. Hanem azt szeretném én látni, hogy akkor mit mivelnek maguk a szinpadon, mikor már az előadásnak vége van. Azt játszszák el a kedvemért.
Ő úgy él, mint a legtöbb ifjú ember s én nem tehetek neki szemrehányást, mert visszagondolok saját ifjuságomra! Mindhárman nevettek ez őszinte, tréfásan kiejtett vallomásra s Oroszlay elhagyta helyét.
Sajnos, én ezt nem tehetem, mondá tréfásan Kardos. Nem is kívánjuk! viszonzá pajzánan a leány. Nos uram, hogy tetszik a szoba? Kiveszem, s holnap behordozkodom. Kinek adjam az előleget. Lesz kegyed szíves azt tőlem elfogadni? Anyám nincs itthon s ő fölhatalmazott arra.
Távozás közben barátságosan intett és ezzel a Meldung el volt intézve. Varga őrmester belepattintott ujjaival a levegőbe és tréfásan igy szólt: Hát nem nagyszerű ember az öreg úr? Egy szóval sem firtatta, hogy mit tetszett ott egymagában csinálni eddig, ha már életben méltóztatott lenni. Mert más, ha le tetszett volna hurcolkodni a föld alá, de hála Istennek, nem tetszett.