United States or Uzbekistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
A fiatal ember rábámult s olyan kábult volt, hogy nem értette meg egyszerre a kérdést. Csak ugy felelt az esze nélkül: Meg, meg, mind... A mikor rápillantott az emberre, lehajolt hozzá és jól megnézte. Maga az, Fábián! Mi a bajom? A lábamat nem érzem... Emelje fel a zubbonyt, nézze meg. A fiatal ember irtózattal meredt rá s rémülten tiltakozott. Nem, azt nem teszem, nem tehetem...
Igy, vagy ugy, mindegy. Mondtam, hogy az István-folyosót be kell falazni. Mondtam, hogy emberpusztulás lesz a vége. Mondtam, mondtam, én nem vagyok a hibás, Fábián. Az igazgató ellenkezett... Hogy erre gondolt, féktelen dühbe jött s tehetetlenségében a szalmába markolva sírni kezdett és egyre azt hajtotta: Mondtam, én megmondtam nekik...
A hivatalnok rábámult elképpedve, de melegen és mikor vonaglott egyet a suttogó ember arczán a fájás, feje alá tette a karját s apás igyekezettel emelte a levegőbe... Az ember sziszegett s a szemeit lehunyva könyörgött: Velem ne törődjék... Fábián... Tessék? Hát aztán igy elmegy, ilyen könnyen... Az ember lehunyta szemeit s most ugylátszik, eltompult benne a fájdalom, mert kisimult az arcza.
Szerette volna megrázni ezt az embert s kifaggatni belőle azt, hogy mit lát, mit hall, mit érez, de arra is képtelen volt, csak bámult és motyogott, magában tépelődve. Ilyen könnyen Fábián, ilyen könnyen?... Igy megy el az ember?... Az ember fölnyitotta a szemeit s mintha csendes mosolygás suhant volna végig az arczán. Ki igy, ki amugy... Borzasztó! Egyszer meg kell halni. De igy!
A Nap Szava
Mások Keresik