United States or Indonesia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mikor lassan lefelé indult a vasfüggöny, dühöngve tiltakoztak az erőszak ellen s Tóth Balázsnak még a kis ajtó mögé is ki kellett jönni néhányszor, a mig lassan-lassan lecsöndesedett a tömeg. Odabenn reszketve esett le egy székre. Az igazgató szorongatta a kezeit s ugrált körülötte, simogatva még a pillantásával is ezt a csodaembert. No, ugy-e jól tettük, hogy kiástuk. Nagy dolog, óriási dolog...
Nálam ebédeltek ma, öregem, ugy-e Babarczy bátyám. A két ismerős majdnem ujjongott örömében, nem tartottak már meg semmi formát, csak a régi jó barátok voltak. Kényelmetlenül néztek össze, mikor eszükbe jutott az igazgató-tanító, de a miniszter egyszerre kisegítette őket zavarukból. Igazgató urat is szivesen látom. Mindjárt át is vezette az urakat a lakásába s négynek teríttetett.
A játék ment mint a karikacsapás, hanem egy-két felvonás után a gróf a töbször látott darabban unni kezdte magát. Megszólítja tehát tréfásan Baloghot. Nézze csak kedves igazgató ur. Ezt a darabot, a mi a közönség szemeláttára folyik, meg lehet nézni akármikor. Hanem azt szeretném én látni, hogy akkor mit mivelnek maguk a szinpadon, mikor már az előadásnak vége van. Azt játszszák el a kedvemért.
Mire a nyomozásra megindult igazgató valamelyik Bacchus-templomban ráakadhatott, már akkor India tollatlan kétlábu magzatának csak a csontváza volt feltalálható, otyan szépen letisztogatva, mintha valami muzeum számára lett volna praeparálva. Nini. Az ur megette az én pulykámat! Támadt rá az igazgató a szinészre.
Igy, vagy ugy, mindegy. Mondtam, hogy az István-folyosót be kell falazni. Mondtam, hogy emberpusztulás lesz a vége. Mondtam, mondtam, én nem vagyok a hibás, Fábián. Az igazgató ellenkezett... Hogy erre gondolt, féktelen dühbe jött s tehetetlenségében a szalmába markolva sírni kezdett és egyre azt hajtotta: Mondtam, én megmondtam nekik...
A körmükkel akartak kiásni valamit a semmiből. Az igazgató mindennap korán jött a szinházhoz. Az ócska szekrényekből maga elé rakott egy nagy csomó régi darabot s lázasan kutatta közöttük a gyöngyöt. Ebben a hajszában elvesztette a judiciumát.
De ott két hónap alatt nem ért bennünket ez a szerencse. Mihelyt lakásuk van, egész nap otthon ülnek s előadás után sonkát meg sajtot vacsorálnak. És ők ezt mulatságosnak tartják? Várják a főherceget. És mindjárt kettőt! Eközben a szinházhoz értek s Vidovics észrevette, hogy a sötétből egy szivarozó alak nagyot köszön feléje. Ah, jó estét igazgató úr. Nos, hát hogy vagyunk?
11-ig a hivatalszolgát kerestem, de nem találtam. 11¼-ig magam szaladtam át a trafikba, a kalapomat a szegen hagytam, hogy ha jön az igazgató, láthassa, hogy itt vagyok. 11¾-ig az „Ungarische Nachrichten“-t végig olvastam. Impertinens nép ez az angol. 12-ig a másodtitkárral vitatkoztam, a ki a francziákat még impertinensebbeknek tartja.
Nincs az az igazgató, aki megférjen vele. Azzal kezdte, hogy beleszólt minden próbába, kikötött a karmesterrel s reformálni akarta az egész társulatot. Ide már csak úgy szerződtették őket, hogy a direktor kikötötte Svengali papának a visszavonulását. Ha csak beteszi a lábát a városba, a szerződés fölbomlik. Valóságos csapás rájok nézve az a vén ember. Az egész télen szerződés nélkül voltak miatta.
Ha az igazgató úr a csendőrhadnagygyal s hátuk mögött néhány szuronyos legénynyel végigment a falun, visszaborzadt némely arcztól s mikor folyton ismétlődtek ezek a tekintetek, az ő arcza is fehér lett, mint a kréta s szinte menekülve ment vissza a gyárba.
A Nap Szava
Mások Keresik