United States or Vatican City ? Vote for the TOP Country of the Week !
Egy vastag fa mögé vonulván, szorgosan átnézé a vidéket. Ez, mint mondtuk, egy szabadabb hely volt: három terebély fenyő a sűrűségtől nem gátoltatva óriási növésében, borítá homályos lombjait egy patak felett, melynek lassú folyása egy magányos szikla tövében akadozott.
Az tudniillik az ágy feje mögé húzódva, még mindig csendesen sirdogált és panaszosan suttogott: édes néni... Az édes néni hirtelen végzett vele. Még a kezét is fölemelte, s feltartott, átlátszó mutatóujját meglóbázva a levegőben, ugy vigyorgott reá, mint az imént Szőcsnére. Te se kapsz semmit. Te szeretsz... szer... a nélkül is. Azt mondtad...
A kapitány úr maga elé vezettette és sokáig beszélt neki valamit német nyelven. Nem értettük hogy mit, mert messze álltunk, csak azt láttuk, hogy az öreg asszony ismét sírni kezdett és a fejét rázogatta. Később azonban, úgy látszik, mégis csak szót fogadott, mert kézen fogta a mellette keservesen pityergő kis leányocskát és egy melléje adott káplár társaságában elindult vele a frontunk háta mögé.
A kapitány elpirul s kezével úgy belemarkol a kardjába, hogy megreped rajta a fehér keztyű. Az előbbjáró szakaszok szálas legényei is morognak halkan a sorban: Az apád istenit, bádogos. A templomból az orgona hangjai hallatszanak ki. A kórus mély zúgó hanggal kezdi, amely íves ajtón át kivág a térre: Oh omnipotens Deus. A kapitány halkan szól a sorok mögé: Őrmester, het nap kapom o pátokos.
Borzasztó felelte a leány, de nem tudott elég halkan beszélni, mert az egér is meghallotta s gyorsan vissza szaladt a kemencze mögé. Lássa elkergette... Gergely most már szépen jó éjszakát kivánt s vissza akart menni a szobájába. A leány azonban csak nem bocsátotta el a karját s rémülten kérdezte: Itt akar hagyni? De hát mit csináljak, látja, hogy nincs már baj. És az egér?
Ha arra nézek, ahol az ágya van, mintha egy óriási nyitott kapu volna mögötte a pince falában és messzire el lehetne látni a világ mögé. Milyen nyájas, gyönyörű fiu! Estig telehull a párnája cseresznyevirággal. Az egész fehérségből csak a szeme sötétlik. Milyen kegyetlen a szépség Géza, Hogy minden szép. Minden, minden. Látod ott a Kis-Svábhegy mögött épen lebukik a nap. Az az Isten palettája.
A mikor még egyre halmozta egymásra a sok utasítást az öcscse, szembe került vele a pudli mögé s lihegve, kinban könyörgött neki a szemével, hogy siessen. Az ifjabb Glubovitz pillantása párszor bosszankodva siklott rajta végig, de végre is méregbe jött a gazda s csunyán lehordta az okvetetlenkedő vén fiút. Eredj a pokolba! Hagyj nekem békét!
De a ló ekkor már nem sokat ért. Próbakép itatni vezették, de nem kellett neki semmi. Szétnézett még egyszer, utoljára az udvarban, azzal lassan kiment a ház háta mögé a fűre. Ott lefeküdt s mást nem csinált, csak épen az egyik első lábát emelgette, mintha integetne Tóth Kása Pálnak: Elmehet Tóth Kása Pál... elmehet kend a tudományával. Mindenki sírt, aki csak látta.
Itt a sok jó víz, nálad a szappan... egy-kettő! Én majd addig ide hátra megyek a bokrok mögé és egyedül hagylak. Jó, bólintott fejével a leány de ne menj messze! Csak annyira menj, hogy halljam a hangodat... különben nem maradok itt! Meglesz. Minden ruhámat ki fogom mosni, mert minden büdös... Nálad nélkül is tudom, hogy minden büdös, ami rajtam van, nem kellett volna fintorgatnod az orrodat.
Az öreg asszonyság rémült tekintettel, esedezve nézett férjére. Sándor szeme követte pillantását, s még közelebb lépve atyjához, elborúlt arczczal ismétlé kérdését. Miért fél úgy anyám, hogy megmondod azt, a mit láttál? Az öreg asszony attól fél, hogy engem is földhöz vágsz, mint a Manót, felelt Atlasz úr, neje széke mögé húzódva. Kit láttál? kiáltott Sándor magánkívül.
A Nap Szava
Mások Keresik