United States or Yemen ? Vote for the TOP Country of the Week !


Káplár Suba ezt tudja jól, mert annak idején neki is így verték a fejibe. A gyakorlati szabályzat, amit a király annak idején kiadott a hadsereghez, ugyan mást beszél, mert az azt mondja, hogy egyedül a gyakorlati hadicél az irányadó, azonban ezt sem káplár Suba, sem azok, akik kitanították, nem akarják tudni.

Megteszi ugy-e? Hiszen maga káplár úr olyan embernek látszik. A kis Terka az ablak mellett gubbasztott, mint valami kopott kis madár és átbámult a szomszéd falra. Reggel óta mindig ott ült és hallgatta annak a vedlett akácznak a zizegését, a mit az udvar közepén koppasztott le még szegényebbre a szél.

Míg Matiász e kérelmet tette, haptákot állott; a káplár nem állt haptákot, nem állhatott, mert lelopta valaki az ingaóra sétálóját és annak a helyébe kellett csinálni mását egy fénymázas doboz bádogtetejéből. Igaza van annak, aki azt mondta, hogy nem vész el a természetben semmi, bár hiszen, ha más oldalról keressük, az ingaóra sétálója is a természetben volt, mégis elveszett.

A napos káplár helyett, aki szárnysarzsi, a napot Valerian Nyisztor rekruta veszi át, aki nem tud lépést tartani. Most már el lehet ereszteni a századot. A szobákba zúgva vonul be a tömeg s viharos káromkodásba merül. A mai kimenőnek vége.

Új volt a beledugott plajbász is, amellyel alighanem csak azt az egyetlen sort írta eddig a noteszbe a káplár úr, amely mindjárt az első oldalon ékeskedett: »...Szekeresnek új Zólen, Hornyáknak Sále és pofon

A csendőr tovább beszélt: Miért jött oda... Öreg ember létére tudhatta volna, hogy az nem tréfa. Ha én nem lettem volna ott, ott van más, mindegy. Persze, sokan vannak, jegyezte meg a fiu és sóhajtott. Ez elragadt a csendőrökre is, elszomorodtak. A fiu jött elébb szóhoz, megint az apjáról beszélt és most már sírt is. Rosszul tette pedig káplár úr, munkás volt s vénebb katona, mint maga.

Még a káplár is, e komoly férfiú, kit, mióta egyszer a szalmazsákja testállását az ezredes úr megdicsérte, az egész regimentben szakembernek ismertek el a strózsáktömés terén, még a zord ember is tulajdon viaszkját vetette oda a derékszíjpucolóknak segítségül.

A káplár belerekedt már a sok kiabálásba s a szentek közül az extrabakkancssark-orrúakat és a dobbőrhomlokúakat szidja. Miután a többi szakaszban sem megy máskép, van is aztán eredmény. Mikor kihalad a nép és öszszeáll, olyan rendes és fényes ott minden, hogy csoda. Hiába megy végig a sorokon a két ballábú őrmester, hiába a szubalternusok, azokban hiba nincs.

Estére kelve, mikor a szobában minden rendbe volt és a mosott asztal tetejét szalmazsákkal annak rendje szerint kipolitúrozták volna s a káplár megelégedéssel tekintett a rendbeszedett tisztaság-és egészségügyre, ugyanezen káplár elébe állott tisztelettel, mondván: káplár úr kérőm alásan, írasson be engöm holnap raportra.

Álmosan szól bele a szobabeli káplár: Akármit csinált, nem rabolt, nem gyilkolt. Ami történt, bizonyosan lány miatt történt. A vizityúkok, Izmail bég s egyebek