United States or Argentina ? Vote for the TOP Country of the Week !
A körmükkel akartak kiásni valamit a semmiből. Az igazgató mindennap korán jött a szinházhoz. Az ócska szekrényekből maga elé rakott egy nagy csomó régi darabot s lázasan kutatta közöttük a gyöngyöt. Ebben a hajszában elvesztette a judiciumát.
Az előadás előtt két nappal érkezett tőle levél a szinházhoz. A titkár végigkiabálta vele a folyosókat, mig eljutott vele az igazgatóhoz. Megvan, megvan! Ki? Tóth Balázs... Direktor ur itt van Tóth Balázs. Itt a levélben... Azt irja, hogy küldjünk neki tizenhat forintot, mert másképpen nem tud följönni a darabjához. Kért ott mindenfelé pénzt, de nem adtak, hát kénytelen alkalmatlankodni...
Azaz, hogy „minden ember“ volt a szinész; mert a többi nem igen jött elő az odujából, hogy magáról beszéltessen. Ezeket aztán czibálta kegyetlenül. Türték a jámborok: azt gondolták, hogy ez a szubvenczió. Egyszer azonban valami uj énekes került a szinházhoz, a ki még nem élte bele magát az itteni állapotokba. Persze, hogy azt is kegyetlenül lepiszkolta.
De ott két hónap alatt nem ért bennünket ez a szerencse. Mihelyt lakásuk van, egész nap otthon ülnek s előadás után sonkát meg sajtot vacsorálnak. És ők ezt mulatságosnak tartják? Várják a főherceget. És mindjárt kettőt! Eközben a szinházhoz értek s Vidovics észrevette, hogy a sötétből egy szivarozó alak nagyot köszön feléje. Ah, jó estét igazgató úr. Nos, hát hogy vagyunk?
A Nap Szava
Mások Keresik