United States or Jordan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Így Pintye Gregor mende-mondája is, bármily képtelen s ellenmondásokkal telve volt is.
Titokban azt a fáradhatatlan kitartást is megcsodáltam, mely ezt a külső formáiban törékeny teremtést úgy hajtotta előre, mintha vézna alakjának minden egyes izmát acélrúgók feszítették volna. Valóságos bivaly voltam hozzá képest, nagyobb energiát azonban képtelen lettem volna kifejteni. Igaz, hogy súly dolgában legfölebb könnyű őz számba mehetett volna az utána törtető bivaly mellett...
Nem hiszek a rágalomnak, nincs okom hinni s nagyon sok okom van megbizni nőm szerelmében. Miért kínoz hát mégis az a képtelen gondolat, hogy igazán szerette azt az embert, igazán az övé volt, s ha újra összekerülne vele, ismét az övé lenne szerelme? Nincs ezt hinnem semmi okom, semmi, semmi... és mégis... hátha megcsaltak? hátha igaz volt? Hátha igaz volt?
Egy ideig rajta volt, hogy megértesse vele, micsoda képtelen gondolat ilyenkor oda baedekerezni, de minél többet beszélt, ez az Őrült Janka annál nagyobb kedvet kapott a vállalkozáshoz. Azt képzeli, hogy valami elhagyatott tündérkertről van szó. Utóljára Terkának is eszébe jutott, hogy: igaz, ő sem volt még Almáson áprilisban soha; ej, be furcsa világ lehet ott ilyenkor!
Nem tudta, hogy mi baja van, de érezte, hogy az orvos képtelen felfogni a baját. Csendes lett és igyekezett megmagyarázni, hogy mit érez. Nem az a baj. A vallás, meg a könyv, meg a csodák, az mind semmi. Ha már jönnek, az is dühbe hoz, magamon kivül vagyok, nem birok magammal, perczről-perczre érzem, hogy mint hatalmasodik el bennem a vadállat.
Üldözői, kik az út két végén tanui voltak a haramia képtelen vakmerőségének, nem győzték azt eléggé bámulni, sok talán inkább borzadtak a hallatlan tett látásán, mint maga Pintye Gregor véghez vitelén.
És én képtelen vagyok, grófnő, részvétét meghálálni. Hisz nekem nincs módomban, hogy bármily csekélységgel viszonozzam jóságát. Ne aggódjék a fölött, Dózia. Maga nem is tudja, mily gazdag kincscsel bír, s mily választottja a sorsnak, mondá Veronika leverten... Azután gyorsan elhallgatott, mert szavai majdnem öntudatlanul röppentek ki ajkain. Dózia kissé elcsodálkozott e szavakra.
Szerette volna megrázni ezt az embert s kifaggatni belőle azt, hogy mit lát, mit hall, mit érez, de arra is képtelen volt, csak bámult és motyogott, magában tépelődve. Ilyen könnyen Fábián, ilyen könnyen?... Igy megy el az ember?... Az ember fölnyitotta a szemeit s mintha csendes mosolygás suhant volna végig az arczán. Ki igy, ki amugy... Borzasztó! Egyszer meg kell halni. De igy!
A Nap Szava
Mások Keresik