United States or Isle of Man ? Vote for the TOP Country of the Week !
Tehát csak vigyázz magadra, Regina, morogtam oda neki, miközben letettem fejemet a torniszteremre és hátat fordítottam neki amíg te szorgalmasan vigyázol magadra, addig én alszom. Jó éjt! Jó éjt. Több szó nem esett. Elhatároztam, hogy egy kukkot se szólok, hanem megpróbálok aludni, bár egy csöppet se voltam álmos. Igy telt el talán egy félóra a legnagyobb csendességben.
A fekete kávét a verandára hozták s mikor az inas körülhordta a szivaros ládikát, a házigazdánk így szólt: Egy kis meglepetést tartogattam a számotokra; azt hiszem, meg lesztek vele elégedve. És mialatt kiváncsian néztünk rá, intett az inasnak: Zulejka bejöhet. Zulejka... visszhangzott bennünk a keleti szépséget sejtető szó.
S csak tavaly történt, hogy Joannovics Terka, sürü könnyhullajtások között, adoptálta a magától jött emberkét, akiről addig nem is tudott. Hja, barátom, nem arról van szó. Én, mint magánember, helyeselhetem a kölyök eljárását; bizony nem is szeretném, ha valami anyámasszony volna. De más a filozófia és más a kötelesség.
Tehát ide menekült? kérdé majdnem gúnyosan Dóziától, ki nem felelt, némán, lesütött fővel ült társnője mellett, s hosszú pilláit nem merte fölvetni és szó nélkül érkeztek a palotába. Szobáikba mentek, hol Veronika egyedül hagyva pár pillanatra Dóziát, néhány sort vetett papirosra, s Oroszlaynak czímezve, azonnal elküldte ezt a grófnak: «Dózia itt van. Jöjjön mielőbb. Eszthey Veronika.»
Arról, hogy bakancsot húzzak rá, egyelőre szó sem lehetett. Örültem, hogy az a foltos nyomorult nincs a lábamon, eleget kínzott, amíg ép volt a lábam. Az is a nemezis ádáz munkája volt, hogy épen az a lábam sérült meg, amely a miatt az átkozott folt miatt már amúgy is eléggé megszenvedett. Siess! parancsolta erélyesen a leány, amikor észrevette, hogy megállok és fájós lábamat emelgetem.
Szavamat adtam és esküvel köteleztem le magamat, hogy mindaddig maradok, míg a nagy titkot meg nem találjuk! válaszolá színlelt levertséggel. Akkor maradnod kell, José! A szó köt, de az eskü kötelez! Maradj hát, meddig maradnod kell!... »Aki esküjét töri, nyakát szegi!« mondotta atyám. Tehát beleegyezel, testvérem? kérdé José derült arccal.
Úgy tetszik, haragszik. Érti, hogy mit mond? Nem. Tovább hallgatóztunk, az öreg úr azonban távolabb volt, semhogy halkan, indulatosan elrecsegett parancsainak értelmét ki tudtam volna venni. Másfél perc múlva megértettük, hogy miről van szó. Közvetlen mellettünk egy bakagyerek alakja bontakozott ki a sötétségből. Termetes kosarat cipelt karján a fiú.
Akart volna mondani még valamit, olyas gondolata támadt, hogy: hiszen az anyám előbb élt, mint én, mit tehetek róla, de még elég korán elhallgatott. Szó nélkül bucsuzott s az ajtóban még megállott egy pillanatra, mert reszkettek a lábai s össze akarta szedni magát. Az ezredes valami vigasztalót keresett számára s végre is kitört az öreg katonából az őszinte szó.
Piros volt, mint a pipacs, s a homloka tele verejtékkel. Türelem biztattam jóindulattal azonnal kiterítem homlidat a napra és nem vetek bele félórát, száraz lesz minden, mint a puskapor. Fölveheted és kibújhatsz a kaftánból... ha már zsidó kaftánnak nézed az én becsületes köpenyegemet. Arról van szó, hogy hosszú, dunnyogta fejét rázogatva a leány még mindig nem érted? Jó, jó...
Az csak azt bizonyítja, hogy van olyan asszony is, aki tudna velem szerelmesen beszélni. És te ővele? Miket írtál te neki? Meg mernéd mutatni? El mernéd mondani? Ha akarod, rögtön. Ne, nem akarom. Ha csak egyetlen szó volna is benne, amit már nekem mondtál... Mit tennél, Boriskám, életem?! Én már senkid sem vagyok, ne beszélj így velem. Kikaparnád a szememet, mondd, mondd! Azt én nem mondom.
A Nap Szava
Mások Keresik