United States or Malaysia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Meg voltam akadva a lovammal is, ezen a bajon azonban hamar túlestem, mert alig tettem vele néhány lépést, egy kapitány már megszólított, hogy ez a ló is az avatás-köteles lovak közé tartozik-e? Megmondtam, hogy nem tartozik. Az állásomhoz tartozik, kincstári ló. Lefoglalom szólt röviden a tiszt. Le is foglalta és azt nagyon okosan cselekedte, legalább letettem nyakamról a gondját.
A távolság azonban igen nagy lehetett, a hang tompán, erőtlenül, csak mint egy erejevesztett messze visszhang érkezett füleimhez. Letettem arról a reményről, hogy ráismerhessek ágyúinkra. A fronton pontosan tudtam, hogy a mieink dolgoznak-e vagy az ellenség.
Tehát csak vigyázz magadra, Regina, morogtam oda neki, miközben letettem fejemet a torniszteremre és hátat fordítottam neki amíg te szorgalmasan vigyázol magadra, addig én alszom. Jó éjt! Jó éjt. Több szó nem esett. Elhatároztam, hogy egy kukkot se szólok, hanem megpróbálok aludni, bár egy csöppet se voltam álmos. Igy telt el talán egy félóra a legnagyobb csendességben.
Máskor, amint letettem a fejemet, néhány perc múlva már aludtam is, ezen az éjszakán sehogy se akart rám találni az álom. Mindenféle semmiség eszembe jutott. Képzeletben elkalandoztam haza is, hatalmas kincstári erdő-birodalmamba, amely ezerszer szebb, mint ez az idegen erdő, minden ő szegényes fáival együtt.
Odalenn persze már nem világított az égő falu fénye, szoktatni kellett szemeimet a homályhoz, hogy a körülöttem levő dolgokat meg tudjam különböztetni. Letettem a vizet a kőpadra és körülnéztem: hol van a kis kamerád? Itt a víz. Itt vagyok a vízzel, Regina! Semmi válasz. Megjöttem a vízzel! Csend. Nem mozdul semmi.
Saját külön Standom és jelenleg főhadiszállásom nyírfája is kapott egy-két shrapnel-suhintást a koronája fölé nagyobb kár azonban szerencsére nem esett benne. Sajnáltam volna, hogy árnyéka nélkül maradok ebben az ismét hevesen letüző forróságban. Odaérkezve, letettem Regina vizes holmiját a fűbe és levetettem a bluzomat.
Jövök! kiáltotta aggodalmas sietséggel a leány már künn is vagyok... de ne nézz ide... Eszem ágában sincs, hogy odanézzek!... kiáltottam vissza megnyugtatva, miközben letettem köpenyegemet a bokrok alá és szép lassan, lépésben bicegve elindultam a nyírfám felé. Valóságosan is úgy gondolkoztam, amit beszéltem.
A Nap Szava
Mások Keresik