United States or Nepal ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az előadó ur nemkülönben finom úrnak látszott, különösen ilyen szép szobában, amibe, mintha csak mellékesen, amugy véletlenül tévedt volna be az íróasztal. Inkább asszonyos volt benne minden, puha, kicsi, selymes a divány, a székek, süppedő finom állatbőrök a földön és parfüm meg finom halványkékes czigarettafüst a levegőben.
Itt vagyok egy amúgy is félig vad emberrel ebben a végkép elhagyatott erdei magányban, s ez az ember az elárult állati szerelem őrületével vívódva, már-már végkép elvesztette az eszét!... Megborzadtam. Rettenetesen féltem. Nem törődhettem többet a szarvassal. Ösztönösen fordítottam neki a puskám csövét és rákiáltottam. ...Azt hiszem a hangomban semmi nőies sem volt.
Eszem ágába sincs az a gyanusítás, hogy Mira komolyan veszi Vidovics urat, de az bizonyos, hogy nem tér ki a tolakodó udvarlás elől olyan határozottan, ahogy szeretném. Félórákig eldiskurál vele; kibeszél hozzá az utcára, szóval ostobáskodik. Félek, hogy el fogja hanyagolni a tanulni valóját: amúgy se valami kitünő tanuló.
Szerette volna megrázni ezt az embert s kifaggatni belőle azt, hogy mit lát, mit hall, mit érez, de arra is képtelen volt, csak bámult és motyogott, magában tépelődve. Ilyen könnyen Fábián, ilyen könnyen?... Igy megy el az ember?... Az ember fölnyitotta a szemeit s mintha csendes mosolygás suhant volna végig az arczán. Ki igy, ki amugy... Borzasztó! Egyszer meg kell halni. De igy!
Igy nem mehetett neki az elesettnek, aki amúgy is olyan szörnyen megszégyenült. Petinek az eszén ez villant át: Ezt ugyan röstelheti! Milyen figura lett egyszerre; hogy nyög és káromkodik!... Már lecsillapodott bosszúálló dühe; első gondolata a ló volt, a tüzes paripa, amely világgá készült nagy megriadtában; azt nem volt szabad engedni.
Az estebédnél észrevette José fürkésző pillantásait, a történtektől amúgy is felizgatva és elkeserítve, igazolva látta István figyelmeztető szavait és gyanuját, mely e perctől kezdve az ő szívébe is annyira befészkelődött, hogy megszabadítását és háláját feledve, félni kezdett e rejtélyes arcú embertől. Kerülte az idegent.
Most is jól van Regina iparkodtam visszakanyarodni a rendes, megszokott ösvényre, melyen eddig minden zökkenés nélkül haladtam, de nem fog ártani, ha egyszer amúgy istenigazában kialszom magamat. Az a fő, és főleg ezért fogok nyugodtan aludni hogy nem haragszol azért a rongyos csókocskáért... és beéred vele, ha megígérem, hogy soha többé nem teszem. Erre akár esküt is teszek.
Arról, hogy bakancsot húzzak rá, egyelőre szó sem lehetett. Örültem, hogy az a foltos nyomorult nincs a lábamon, eleget kínzott, amíg ép volt a lábam. Az is a nemezis ádáz munkája volt, hogy épen az a lábam sérült meg, amely a miatt az átkozott folt miatt már amúgy is eléggé megszenvedett. Siess! parancsolta erélyesen a leány, amikor észrevette, hogy megállok és fájós lábamat emelgetem.
Azok csinálták mindezen ringy-rongy Deckungokat is... ennék meg praha-szósszal... Nem is érdemes őket becsületesen kiépíteni, mert ha ma este amúgy Istenigazában elfenekeljük a muszikat, úgyis tovább nyomakodunk és itt hagyjuk ezeket a leköpni való Deckungokat. A Herkules kiráncigálta nadrágzsebéből az óráját és rápillantott. Mindjárt fél tíz...
A Nap Szava
Mások Keresik