United States or Heard Island and McDonald Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
És én azonnal Dóziára gondoltam, kit szerettem volna műveltebb emberek közé elhelyezni, s a fővárosba hozni, miután én falun titokban sohasem látogathattam meg. És mi történt azután? kérdé feszült érdekkel Jakab gróf. Kérdeztem tőle, hogy magához venne-e egy három éves kis leányt, ki árva, s az én gondoskodásom alatt áll.
Mikor várhatom jövetelüket, gróf úr? kérdé Holcsi mohó érdekkel, mert félt elszalasztani a nagyúri gazdag vevőt, s szeretett volna biztos igéretet csikarni ki tőle. A napot ma nem határozhatom meg, mert barátom nincs a fővárosban, azonban nemsokára.
Érdekkel hallgatta annak történetét és látta, hogy mily boldog az ő sorsa más számtalan leányokéhoz képest, s talán ez okozta, hogy nyugodtabb, türelmesebb lett, és igyekezett Dóziát fölvidítani, ki pedig csak annyit mondott el élményeiből neki, mit jónak és tanácsosnak látott... Tartózkodó volt némely dolgokra nézve, mert azt gondolta, hogy ez a minden jóban bővelkedő leány úgy sem értené meg az ő kétes sorsát, s bizonytalan jövőjét.
Minden bizonynyal! kiáltott föl türelmetlenül Hermance. De miért kérdezősködöl most ezekről? Még pedig oly szokatlan nagy érdekkel! Előzményéül azoknak, miket mondani akarok, mert Dóziáról kivánok hosszasabban beszélni, ki nagyon boldogtalan. Több nála a képzelődés, mint a való, mondá könnyedén a grófné. Mi baja van?
Hellyel kínálta meg vendégét kisded nappali szobájában, mely leány vendégeinek fogadására volt szánva s talán először fordult meg abban férfivendég, ki önkéntelen érdekkel pillantott körül s kellemes hatást érzett a szűzies, fiatal szentély láttára.
Jakab gróf ezt igen jól tudta, s tekintete újra álmodozásba merült, mert maga elé képzelte az arczot és alakot, melyet pár perczig látott csak, de teljesen megbüvölte őt... És az lehetetlen most? kérdé érdekkel. Teljesen lehetetlen! De ez nem maradhat így; neki vissza kell térni hozzám és reménylem, meg is fogja tenni. Ez a levél nagyon erős elhatározásra vall.
De mindenekelőtt beszéljen nekem erről a Kláráról valamit. Ki ő, kik voltak szülői, s hogy került önhöz? Elmondom, a mit tudok róla, viszonzá Obrenné s visszaült kis idő előtt elhagyott helyére. Hermance feszült érdekkel várta szavait.
Megtenné ő ezt? kérdé érdekkel, majdnem örömmel a grófné. Szivesen küldök neki ajánlatot, s ő megteszi. A saját érdekemben fogom őt arra kérni. Hol lakik? Messze. A Soroksári-út legvégén, eltart oda az út kocsin félórát. Ekkor, mintha figyelmeztetni akarná a falon függő nagy óra a beszélőket, nyolczat ütött. Ah Istenem! kiáltott föl ijedten Hermance.
És mivel tölti idejét, ha egyedül van? kérdé Hermance érdekkel. Magam sem tudnám megmondani, viszonzá gondolkodva a kérdett s ajkán szelid mosoly villant keresztül. Azt hiszem, tünődöm valami fölött, a mit nem lehetne szavakba önteni, vagy olvasok és a fölött gondolkodom, vagy azt sem... Igazán, grófné, e kérdésre nem tudnék felelni. Ha tudnám, hogy szerelmes, érteném szavait.
Egy napon elvitték egy beteg asszonyhoz, ki ágyban feküdt. Később egy szép fiatal úri hölgy jelent meg a kisded szobában s megsimogatta haját, ölébe vette és megigérte, hogy szeretni, pártolni fogja. Eszthey grófné? kérdé érdekkel Dózia. Emlékezik rá? Abból az időből nem, de később gyakran volt alkalmam őt látni. Mikor találkozott utoljára vele? Mert csakugyan ő volt, kiről beszélek.
A Nap Szava
Mások Keresik