United States or Tajikistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Biz ez elég furcsán történt. Amikor utolsó nagy kártyavesztesége után már azon tünődött, hogy nem volna e legokosabb mindent elintézni egy golyóval, betoppant hozzá Krebsler Simon. Régebben is ösmerte; még abból az időből, amikor Krebs Sámuelnek hivták. Akkor még kisember volt; minden üzletecske jó volt neki; el nem szalasztott volna egy vörösgarasnyi nyereséget sem.
Enyingi gróffal, ki őt barátjának, Oroszlay Jakabnak ajánlotta, szintén e téren ismerkedett meg. Annak évek előtt nagy lopás történt házánál s a tolvajt mindaddig nem tudták kikutatni, míg végre ő volt az, ki föltalálta a tettest, fölkereste a grófot s őt abból az időből ismerte.
Egy napon elvitték egy beteg asszonyhoz, ki ágyban feküdt. Később egy szép fiatal úri hölgy jelent meg a kisded szobában s megsimogatta haját, ölébe vette és megigérte, hogy szeretni, pártolni fogja. Eszthey grófné? kérdé érdekkel Dózia. Emlékezik rá? Abból az időből nem, de később gyakran volt alkalmam őt látni. Mikor találkozott utoljára vele? Mert csakugyan ő volt, kiről beszélek.
A szoba bútorzata egyszerű volt, még azon időből való, mikor Atlasz Samu nem volt földesúr és nem a saját kastélyában lakott. De magával hozta ide is, jól érezte magát köztök.
Erre, anélkül, hogy kérdezte volna, megfelelt a lángok közt megjelenő szalamandra: Nekünk az idő időből áll! Nem órák, nem napok, hanem az eredmény után mérjük. A gyümölcs érik, az erő gyarapszik! Mindennap várhatod a bűvös virág kinyíltát! Aludj, José, aludj!
Ime most tér vissza pihegve egyik a szökevény gondolatok közül. Nagyon messzire járhatott, hogy így elfáradt. A legrégibb multba futott vissza s onnan hozta magával azt az alakot, melyet most urának szeme elé állít. Olyan régi időből való alak, hogy Atlasz úr csaknem egészen megfeledkezett róla, de mihelyt meglátja, rögtön ráismer.
Ne hallgasson Klárára! kiáltott föl heves, sürgető hangon Dózia s közelebb húzta hozzá székét. Beszéljen a multról, emlékeztessen egyre-másra abból az időből, melyre sohasem gondoltam s érzem, hogy emlékezőtehetségem derengeni kezd... A vendég kérdő pillantást vetett Klárára, kinek arcza nemcsak nyugtalanságot, de határozott félelmet árult el.
Tudták, hogy ő az egyedüli tanu, ki abból az időből, midőn Holcsi a gyilkosságot állítólag elkövette: fölfedezéseket tehet, sőt már irásbeli vallomása is a birák kezei között van, s nagy feszültséggel várták feleleteit. De ekkor oly valami történt, mi az összes egybegyűlteket megzavarta és nagy fölfordulást okozott.
A nehéz hallásu derék ur azt hiszi, hogy a vele beszélgető még mindig a miniszter-crisisről lamentál s szent megnyugvással viszonoz: „Nem engedi azt meg Deák!“ Abból a régi jó időből. A cenzura, zsandár, és bezirker uralom idejében beállít Pákh Alberhez egy cs. k. Commisär, adóösszeirás végett. A Pákhéval szemközt levő szobában lakott Gyulai Pál. Mi a neve? Pákh Albert. Foglalkozása? Iró.
Mindent tud multamról s én soha sem hallottam nevét? kiáltott föl nagy izgatottsággal Dózia elhalványodva, mialatt Klára nyugtalanul mozgott helyén. Ez nem valami különös, viszonzá mosolyogva Kardos. Szüleimmel a szomszédban laktam, s mintegy tizennégy éves fiú voltam. Kegyed akkor három éves lehetett. Nem emlékezik abból az időből semmire? Semmire! sóhajtá Dózia.
A Nap Szava
Mások Keresik