United States or Moldova ? Vote for the TOP Country of the Week !
Emlékezik, hogy ezelőtt tizenöt évvel egy szenzácziós gyilkosság történt Budapesten? Történt több is, nem tudom, melyiket érti méltóságod, viszonzá Holcsi s szemüvege alatt villogtak szemei. A lapokban körülbelül a következő fölhívás jelent meg akkor: Tegnap este 7 és 8 óra között borzasztó gyilkosság történt a Soroksári-út egyik házában.
Az ember talán nem is utazik, Géza. Csak emlékezik, meg felejt. Milyen csodálatos a világ. Később a hölgy felállt és odament ifjabb Novoszád Ferenchez és nézte, hogyan ver be kis fehér faszögeket egy cipőtalpba, két sorban köröskörül. Novoszád bácsi engedje meg, hogy én is verjek be néhány ilyen kis faszöget. Borzasztó szeretnék.
Egy napon elvitték egy beteg asszonyhoz, ki ágyban feküdt. Később egy szép fiatal úri hölgy jelent meg a kisded szobában s megsimogatta haját, ölébe vette és megigérte, hogy szeretni, pártolni fogja. Eszthey grófné? kérdé érdekkel Dózia. Emlékezik rá? Abból az időből nem, de később gyakran volt alkalmam őt látni. Mikor találkozott utoljára vele? Mert csakugyan ő volt, kiről beszélek.
III. Napoleon ugyan bizonyosan emlékezik arra, a mit Diderot mondott Katalin czárnőnek: „Ha fölséged, mint drámairónő megbukik, még mindig meg marad Oroszország czárnőjének; de ha én megbukom, mint drámairó, akkor én egészen megbuktam!“ Hanem azért alig hisszük, hogy vigasztalására szolgáljon az inversa ratio: „Ha én mint franczia császár megbukom, még mindig megmaradok Julius Caesar élete koszorús szerzőjének.“
Emlékezik még kegyed, hogy egy pillanatig a fővárosban találkoztunk? kérdé tőle Jakab, igyekezvén szemébe nézni. Emlékezem. És most azonnal megismert? Oh, igen! viszonzá szép szemét fölvetve a leány, s egy pillanatig oly melegen, oly bensőségteljesen találkozott pillantásuk, mint az első látásnál. Oroszlay elhalványodott e tekintetre. Oly mélyen hatott az rá, hogy szive hangosan dobogni kezdett.
Mindent tud multamról s én soha sem hallottam nevét? kiáltott föl nagy izgatottsággal Dózia elhalványodva, mialatt Klára nyugtalanul mozgott helyén. Ez nem valami különös, viszonzá mosolyogva Kardos. Szüleimmel a szomszédban laktam, s mintegy tizennégy éves fiú voltam. Kegyed akkor három éves lehetett. Nem emlékezik abból az időből semmire? Semmire! sóhajtá Dózia.
A szó lassú, mert némelyik már régen jár a vizeken s hirtelen nem emlékezik minden eseményre, amely az ő járáskelése alatt előfordult. Tán ötöt vagy hatot húztam ki véli elgondolkozva egy alacsony, öreges ember. Abból volt tán három halott, a többi eleven... de alighanem több volt az eleven, mint három... Az első még a hatvanas évekbe volt, mert hetvenben házasodtam...
A Nap Szava
Mások Keresik