United States or Austria ? Vote for the TOP Country of the Week !
Emlékezhetik, ön iránt is így viselte magát, ismeretségök első napjától fogva; akárhányszor lovagoltak, vadásztak egyedül a nélkül, hogy ön ebben valami feltünőt látott volna s ne találta volna egészen természetesnek. Én akkor még nem szóltam neki szerelemről, mondá Sándor elgondolkozva.
Méltóztassék megtisztelni szerény ebédlőnket becses jelenlétével s némi erősítő reggelit venni magához, mely kedves alkalomra, reménylem, Lilla húgom is magához fog térni tartós ájulásából. De Sándor nem válaszolt e nyájas meghívásra semmit. Nem is hallotta. Elgondolkozva, magába merülve, mintegy gépileg ment le a lépcsőn, aztán végig az alsó tornáczon s onnan le az udvarra.
A szó lassú, mert némelyik már régen jár a vizeken s hirtelen nem emlékezik minden eseményre, amely az ő járáskelése alatt előfordult. Tán ötöt vagy hatot húztam ki véli elgondolkozva egy alacsony, öreges ember. Abból volt tán három halott, a többi eleven... de alighanem több volt az eleven, mint három... Az első még a hatvanas évekbe volt, mert hetvenben házasodtam...
Ebben a pillanatban egy bíborszegélyű tóga csücske lebbent meg fönn, a templom oszlopai között. Egy szokatlanul fiatal aedilis közeledett a játszók felé, lassan, elgondolkozva lépegetve az árnyékos csarnokban. Simára, borotvált fehér arca kissé duzzadt volt és álmos kifejezésű, amivel éles ellentétben álltak energiától sugárzó, fényes fekete szemei.
És engem is megvernének... folytatta elgondolkozva, miközben hunyorgó szemei belebámultak a távolságba, ezt mondtam mindig Adolfnak és jól tettem, hogy mondtam. Aztán ki volt ez a Dolfi? Az? Egy fiú. A bácsim fia, a nagy Regina testvére. Aha! Tehát afféle házi tolvajszarka. Mi az? Most már semmi...
Nagyon jól láttam, hogy titokban megnyúlt ábrázattal, elgondolkozva vizsgálódik rám a szeme szegletéből, de nem mutattam, hogy látom. Úgy tettem, mintha semmit sem vennék észre. Sőt mintha őt magát sem venném észre.
De igazad van, folytatá elgondolkozva, itt az ideje, hogy már tegyünk valamit. A Góg Ferencz azt mondta egyszer, hogy ő ennek is módját fogja találni. A Góg Ferencz tudós uraság: megyek hozzá és megkérdem tőle a módját. Atlasz úr csakugyan befogatott és áthajtott a szomszéd kastélyba.
Midőn kezét nyujtá a plébánosnak, az hideg volt, mint a jég, és szemét komoran, elgondolkozva szegzé a földre. Lassan, nehéz léptekkel ment ki a szobából, minden további szó nélkül. Atlasz úr fölugrott és fia után akart sietni, de a plébános az ajtó elé állt és elzárta a menekülés útját.
Elbámultam ezen az impertinencián. Te talán azt hiszed, hogy miattad történt a nagyhírü lovagias mérkőzés? kérdeztem gyanakodva. Igen, azt hiszem, hogy miattam történt, felelt határozottan. Nem tudtam kiérezni a hangjából, tréfál-e, vagy komolyan beszél? De mintha elgondolkozva s kevélyen mondta volna ezt a pár szót.
Mennyei Úristen! folytatá Atlasz úr, összecsapva kezeit, hová jutottunk, hogy nekem kell egy grófot a grófi életre tanítani! Igaz, hogy eddigi vállalataim rosszúl sikerültek, mondá a fiatal gróf, elgondolkozva, de az mindenkivel megeshetik. Ki tudja, hátha ezentúl szerencsésebb leszek üzleteimben?
A Nap Szava
Mások Keresik