Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. május 11.
Azt akarom, hogy ti is úgy örüljetek menyeteknek, mint én a feleségemnek, mert az én boldogságom csak akkor lesz teljes. Mégis csak jó fiú ez a Sándor, mondá az öreg asszonyság elérzékenyülve. Mondd hát, anyám, igaz lelkedre, folytatá Sándor hirtelen hozzá fordulva, nem tenne téged boldoggá, ha boldognak látnád fiadat?
A néném már öt éve grófné, de azért mégis olyan Klára mellett, mintha szobaleánya volna. Tagadom, mondá vékony, siránkozó hangon az öreg asszonyság. Nem látjátok-e be, folytatá Sándor, nem véve figyelembe anyja gyönge tiltakozását, hogy ily összeköttetés épen úgy emelné családunkat, mint akár a magas rang, akár a nagy vagyon? Aztán utoljára is, én szeretem a leányt és boldog akarok lenni.
Klára így találta a helyzetet, így szokta meg, s a nélkül, hogy tiszteletlenséggel viseltetnék Sándor szülei iránt, egyszerűen nem gondolt reájok s eszébe sem jutott, hogy beleegyezésök egyáltalában kérdésbe jöhetne, mikor Sándor akaratáról van szó. Igen világosnak és természetesnek találta tehát Sándor feleletét s nem is törődött vele többé.
Atlasz úr hanyatt feküdt, szemei tágra voltak nyilva. Édes atyám, mondá Sándor, föléje hajolva és megsimogatva homlokát, hallod, mit mondok? Nézd, Klára, nőm áll mellettem. Visszajött, nem hagy el szegénységemben. Ismerd meg őt atyám, ismerd meg és áldd meg leányodat. Édes atyám, nem hallod szavamat? Atlasz úr semmit sem felelt.
Ha Atlasz úr zűrzavaros kábultságában, mely a plébános toastja és a rá következő ünnepélyes jelenet után elfogta lelkét, gondolkozni tudott volna, megtalálta volna magyarázatát annak, a mit tegnap nem tudott megérteni: miért izente Sándor kétszer is a székvárosból küldött sürgönyében, hogy minden jól megy?
Csak akkor ötlött egy pillanatra eszébe, hogy e sietős és titkos házasságkötésnek oka talán Sándor szüleinek ellenzése lehetett, midőn azt a lesújtó hatást látta, melyet a plébános felköszöntője férjének családjára gyakorolt.
Azt kérdem tehát tőled, fiam: tudják-e ők is e szép szándékodat és biztos vagy-e megegyezésökről? Tudják, felelt Sándor és igazat is mondott. A kérdés második részére azonban csak kitérőleg mert válaszolni: és sokkal jobban szeretnek engem, hogysem megtagadnák tőlem megegyezésöket és áldásukat.
Sándor ezalatt magához tért fölindulásából. Nyugodtan egy lépést tett Manó felé, s míg ez ökleit háta mögött összeszorítva apja felé hátrált, harag nélkül, de szilárdan szólt hozzá. Sajnálom, a mit tettem, de ha újra kezdenéd, újra megtenném. Jegyezd meg hát magadnak: senkitől, értsd meg, senkitől sem fogom eltűrni, hogy nőmet megsértse.
Az öreg asszonyság fejét csóválta s ijedten és szemrehányólag nézett férjére. Ej! ej! már megint? mondá félénken. Ha Sándor megtudná!
Nem hiszem, hogy ez életben valaha találkozhatnék vele. Azóta, a mint tudom, tönkre ment, elzüllött, elaljasodott. Régi ismerősei egészen elvesztették szem elől, csak néha-néha jön felőle valami hír, hogy közönséges kalandor lett s egészen elmerült a fővárosi társadalom posványába. Mi a neve? ismétlé Sándor, türelmetlenül. Lándsa Jenő, felelt a plébános.
A Nap Szava
Mások Keresik