Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 18.
Néhány gyerek éljent kezdett kiabálni s a hátsó fal egy üres ajtónyiláson át látni lehetett, amint az én ismerős kék hegyeim mögül lassu méltósággal elindult útjára a hold. Csinos, finom ur beszélgetett a közélelmezési osztály előadójával szép, szőnyeges hivatalszobában.
Az öregek a másik szánon követték őket és elmélyedtek aközben mindenféle komoly beszélgetésbe, gazdálkodási bajok megállapításába. A két gyerek kis ideig némán ült egymás mellett; mind a kettőn elfogódást lehetett volna észrevenni, ha lett volna, aki figyelje őket. Azután a zászlós megszólalt: Mondja, Katica, miért nem válaszolt a levelemre?
Bágyasztott a délutáni nagy forróság is, melynek pazar bőségétől saját külön nyárfám eléggé árnyékos koronája sem tudott megvédeni. Szóval, nem tetszett neked a Dolfi gyerek válaszoltam, csakhogy épen mondjak valamit.
JÁNOS: Katicám ... édes ... tudom, hogy nyomorult vagyok ... de még férfi vagyok! JÁNOS: Minek?... Hiszen olyan jól esik a tüzes, forró fejemnek ez a friss tavaszi levegő. János, Katica, Ida, Riza, később Jenő Mindketten ünneplőbe vannak öltözve. JÁNOS: Jobban rá kellett volna vágnia! IDA: Mért? JÁNOS: Kővel dobálta meg a lovat ... IDA: A rossz gyerek ... Mi már kibékültünk.
Este, kissé későn is már, kis levélcsomaggal ment el az öreghez. Nagyon szegény kis kétszobás lakásban lakott a vén irnok. Az udvarról kellett benyitni hozzá s az első szoba már akkor sötét volt. Az ágyakban, meg a földön, szalmazsákokon sorjában aludt a sok gyerek.
Zavartan keresgéltem emlékezetemben, hogy ugyan ki is az a Pályi Ditta és hogy miért legyen olyan rettenetes, ha eljegyezték. Gyuri bácsinak a közbeszólása térített eszemre. Jó Isten, mondta az öreg úr az a fiatal leány nem hibás; csöppet sem hibás. Gyerek volt még, amikor Pali udvarolt neki; hisz' Pali is gyerek volt; a korát nézve most is gyerek. Most múlt huszonhárom éves.
Van, aki csak a szalagjainkról ismer ránk s engem elkeserít, hogy miért nem lettem igazán éppen olvan, mint ő. Olyan szép, olyan okos, olyan jó, olyan ügyes, olyan tanulékony. Eljön majd, ha Lola föllép? S tovább fecsegett Loláról, Lola szerepeiről, Lola nagy sikeréről a konzervatóriumban ... Úgy beszél, mint egy kis gyerek, szólt magában Vidovics, mint egy szófogadó, jó kis baba és mégis ...
Vidovics elhallgatott. Tessék, szólt magában nem is olyan naiv, mint hittem. Igazán, nincsenek többé gyermekek! El akarta hitetni magával, hogy nem volt őszinte. De ahogy rápillantott Mirára, látta, hogy ez a kisérlet hiábavaló. A rossz kis gyerek olyan szépen, olyan nagyon szépen nézett rá, mintha egy kicsit megbánta volna, hogy csúfolódással felelt a Mirza Schaffyból kölcsönzött sóhajtásra.
A fiam azzal fenyegetőzik, hogy agyonlövi magát, ha maga nem lesz az övé. Az övé... Azt a gyerek másképpen gondolja, mint én. Ő ostobán, szerelmesen, én meg ugy, hogy mindannyian meglehetünk vele elégedve. Ő is, aki szerelmes maga is, aki nem szerelmes és én is, akinek gyermekem életére vigyázni kell. Azt mondom magának, hogy az én gyermekem nem a senki fia. Hallgassa meg s nem lesz belőle kára.
Valami keveset, pár ezer forintot. S ezért a nyakába vette ezt a kölyköt. Mi lesz vele? Hiszen ez a bömbölő ficzkó nem is gyerek, hanem majom. Nézték az arczát? A homloka hátraesik, ha volna is alatta agy, agyonnyomná. De nincs, hiszen hülye. A gyerek ezalatt fenn elaludt.
A Nap Szava
Mások Keresik