Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 18.
Az öreg ugy kullogott be az ajtón, mint a hogy egy ilyen furfangos emberhez illik s talán mert félt, hogy váratlanul végighuz valaki a hátán, még mindig vállai közé szedte be a fejét s csak ugy a gallérjából nézett a világba, mintha nem akarna künnebb jönni. Mikor egy pillanatig azt hitte, hogy senki se néz reá, odasandított a gazdájának: mi már értjük a dolgunkat, ugy-e uram?
Érdekes, ugy-e érdekes, most csak meg kellene találni azt a disznót, a ki elvitte, de nincs köztük, nincs... Jöjjön nézze meg... Megint fürgén fölugrott s vitt magával a csürig. A nagy kapu előtt egy legény járt le és föl vasvillával, mint valami katona. Az öreg idegesen intett neki, hogy nyissa ki a kaput. A legény leszedte a nagy lakatokat s föltárta a két nagy kapuszárnyat.
János ráveti a szemeit és reszkető karjait nagy izgatottság közepette feléje nyujtja. KATICA: Meghiszem azt. JÁNOS: És mi az? KATICA: Három varázsige: a hangulat, a szin és az illat ... KATICA: Igen ... ez a kedvenc parfümöm. KATICA: Hát nem kedveli az ákácillatot? Milyen kár, hogy hamar elpárolog. JÁNOS: Köszönöm ... nagyon köszönöm ... Ugy-e, egy cseppnek illata is soká eltart?
Úgy-e ügyesen ide hoztalak az ellenséges csatasorok tüzelése közt? mondá nevetve s egy ablakmélyedésbe vonva férjét. Sándor feje még mindig kábult volt, lelke zavarodott; agyában, keblében elszabadúltak lelánczolt gonosz szellemei és féktelenűl garázdálkodtak benne. Nem tudott neje arczába nézni, csak tompán, fojtott hangon kérdé, mit akar? Erre a Lándsa Jenőre akarlak figyelmeztetni.
Ott ülnek a bakon és hagyják, hogy az uraság hurczolja a táskákat. Kedvem volna megbotozni e csőcseléket! Úgy-e, ez már igazi gavallér? súgta Atlasz úr nagy büszkén a vasúti szolga fülébe, kivel együtt vitte a podgyászt fia után.
Igazán, magam sem tudom, hogy mit... Talán azt a helyet értem alatta, ahol először találkoztam veled és jó voltál hozzám... Mert azt a nagy hamurakást, amely a tanya helyén van és ahol valaha otthon voltam, úgy-e nem nevezhetem otthonomnak? Jól van, kis kamerád, iparkodtam az érzelmesebb ösvényre való kitérést elkerülni gyerünk hát haza és »nézzünk rá« hogy estig otthon legyünk.
Az ajtó nagy csöndben felnyilik, s belép rajta a háziasszony, titkolózó mosolygással, s hozza a karján a leányát, egy szép kis, pólyába takart babuskát. Itt van „ő“ uram! Ugy-e milyen szép, mint egy kis angyal. Mit? Micsoda? Hisz ön nekem azt mondta, hogy most fordul a tizenhatodikba. Igenis, a tizenhatodik hónapba. De már el van választva, nem fog alkalmatlankodni.
Mit csináljunk? fordult ismét felém, miközben letérdelt mellém és szeretettel megcsókolta fájdalomtól izzadó homlokomat nem tudsz a lábadra állni... úgy-e, nem tudsz? Intettem, hogy nem. Össze van zúzva a bokám. Istenem, mit csináljunk... mit... Óh, már tudom! kiáltotta egy segítő ötlettől megkapatva maradj itt, drágám, mindjárt jövök.
Sirt dühében s összeszoritotta az öklét, hogy agyonvágja a vén kocsist s lihegve alig birva magával, ujra elkezdett beszélni. Demeter! Édes öregem, szegény szolgám, fiam, mond meg az igazat. Hol voltunk? Ugy-e otthon, ugy-e? Demeter még jobban beletemetkezett a gallérjába, nagy küzdelem folyt le a szegény paraszt lelkében, de azért nem hagyta magát elbolondítani. Nem, Kocinski urnál.
De már letette, egészben véve nem rossz ember, inkább csak rusztikus egy kicsit s van egy rattlere, amely ... vagy aki a legműveltebb kutya Szilas vármegyében, ezt a rattlert Lecocq úr-nak hívják, igen zseniális állat ... Mit mondjak még? Nem, nem találok egyebet; különös ismertető jelei nincsenek. Nos, ugy-e, ismerem önt Vidovics Ferenc úr?
A Nap Szava
Mások Keresik