Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. október 7.
És te ezt elhiszed neki? Szóról-szóra, mert láttam, hogy a mit mond, arra el is van tökélve. Sőt figyelmeztetett, hogy más valaki, a ki gazdag és hatalmas, kutatja Dózia hollétét, s ha jól el nem rejtjük, föl is fogja találni. Ezt mondta ő? És nem nevezte meg, ki az, ki a leányt keresi? Nevét nem említé. Nem is szükséges az, mert én tudom az illető kilétét!
Már az egész házat kikérdeztem, persze óvatosan, hogy ki hol volt az este, s nem távozott-e valaki a házból? Portást, inasokat, a konyhaszemélyzetet, de senki sem tud semmit, s ha babonás volnék... Nem babonáról van itt szó, Ernesztine! hanem meggondolatlanságról! kiáltott föl haragban kitörve a grófné.
De még így is a füléhez jutott Ambrusnak, hogy van már valaki, aki a válás után szívesen elvenné Tary Évát s ezzel a komoly szándékkal teszegeti tiszteletét az asszony szüleinél. Ambrus befogatott és odahajtott a felesége lakása elé. Éppen jókor. Az a bizonyos kérőjelölt is akkor érkezett meg, mintha hívásra jött volna. Ezt, szegényt, már csak úgy magyarázat nélkül érte a szenteletlen bérmálás.
Én ezt nagyon, nagyon értem. Nemsokára elértek egy szép, bokros helyre az eredőben. Ott megálltak és a Lenkét is leemelték a bakról. Elébb körülnéztek, hogy van-e valaki az országuton. Aztán szétvágták a spárgát és bevitték Lenkét az erdőbe. Lenke nagyon meg volt ijedve és azért mindjárt szaladni kezdett. Sántított, mert rosszul feküdt az automobilon.
Ha valaki a függetlenségi jelöltre akar szavazni, azt én természetesnek találom. De ha van mód rá, azért mégis csak lecsukatom az illetőt. Mert ez a rend. Nem volnék ilyen szigoru a komához. Az apja se volt jobb a Deákné vásznánál. Ezt nem igen lehetett tagadni. A koma már vagy hat esztendős volt, mikor Horváth Jóska megházasodott.
A többi nem tartozik reám, de most még néhány kérdést kell tennem. Felelni fogok. Tud valaki a házban arról, hogy a grófné keresteti a leányt s kutatja hollétét? Senki, kivéve öreg komornámat, kinek, mint tudja, szomszédságából tünt el a leányka. És benne lehet bizni? Föltétlenül!
Fészkes fenét hallott itt valaki valamit! kiáltotta szokásos harsány nyerseségével, csak úgy gondolják, hogy elcsíptek valamit a félfülükre, ami aztán a kapitány úr füleibe is elszívárgott, de persze ügyet sem vetett rá, mert hogy hitte is ha akarta nem is. Inkább nem, semmint igen. Merthogy nem egészen kóser forrásbul fakadt... Valami... ejnye, hogy a géci csudába is hívták... Hollá, igaz!
Pedig nem csalódtam... tünődött, akaratlanul is folyvást mindenfelé kémlelődve... Eh, bizonyosan az utcán vagy a szomszédban kacagott valaki! Visszasietett a forró, fülledt levegőjű toronyszobába. A szalamandra azzal biztatta, hogy a gyümölcs érik és nem kell bevárniok a négy évszak leforgását!... Miről tudja meg hát, hogy a gyümölcs megérett?... Mikor?
Érezzük, hogy érkezik valaki, aki a földi mindenség ura és jóltevője. Keleten, a zöldeslilás égi kárpit mögött kezdődik a menyországi vadrózsák nyílása!... Nem mondom tovább, hisz most az én bolond esetemről van szó. Arról, hogy mi történt velem szeptember közepén, amikor az édes uram erdeiben cserkésztem egy délután.
Ott állt szegény a kaszárnya kapujában és csendeskén törölgette könyeit. Három unokája vonult be. Egymaga maradt odahaza. Nem tréfa az, ha valaki már a hetven felé jár, mint ez az öreg néni. Mit fog ez csinálni egymagában, ha nem akadnak jó emberek, kik elhagyatottságában megvígasztalják és egyben-másban megsegítsék? Adtam szegénynek a pénzemből öt forintot.
A Nap Szava
Mások Keresik