Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. október 7.
Harmadnap kora reggel, mikor a tejet szokás vinni, robogó bérkocsin érkezik a kávéház elébe a rettentő kócos és vasalatlan ábrázatú Sütő János és nagyúri dölyffel kiált le az ottvaló népekre: Hát volt-e már itt az asszony? ... A lármázó Sütőt erkölcsi oktatásokban részesítették, de hát hiszen az épen csak annyit ért, mintha valaki a lóval imádkozna.
Ugy látszik, hogy nem képzelte el, hogy igy is tudnak még imádkozni, s valami megmagyarázhatatlan belső ijedtség szállotta meg. Arra gondolt, hogy ha most valaki összeméri őt ezzel az asszonynyal, ha hirtelenében előkerülne valami olyan apparátus, a mivel összehasonlításokat lehet tenni a hit dolgában, hát az asszony mögött maradna.
Emellett az asztrálkörök szellemtáborával kell megküzdenünk, kik állati alakokban heves ellentállást fejtenek ki... de azért elébb-utóbb győzni fogunk. De mikor? Ezt mondd meg! kiáltá indulatosan. Gyarló, türelmetlen ember! Kérdezd a szelet, mikor áll meg? A folyókat, mikor szüntetik meg folyásukat? Tud erre felelni valaki?
Míg Matiász e kérelmet tette, haptákot állott; a káplár nem állt haptákot, nem állhatott, mert lelopta valaki az ingaóra sétálóját és annak a helyébe kellett csinálni mását egy fénymázas doboz bádogtetejéből. Igaza van annak, aki azt mondta, hogy nem vész el a természetben semmi, bár hiszen, ha más oldalról keressük, az ingaóra sétálója is a természetben volt, mégis elveszett.
Fülöp bácsi, a csabai gyolcsos tót, aki minden héten egyszer lejött vásznat árulni s a maga ormótlan kocsijával odaszállt, gyakran mondta: Egesz varossaban csak ezt a kit kutyat irigylek tületeknak... Lám mégis, egyszer a Hattyú eltűnt. Hova lett, ki tudná megmondani? Valaki megirigyelhette tületunknak s elkezelte. Mikor soha a kapun ki nem lépett. Mégis elveszett. Elvitte valaki orozva.
Most nincs időm a megfoghatatlan esetről tovább beszélni, de annyit mondhatok, hogy különös szinben tünik föl az a ház, hol ilyen történhetik, és te magad, kinek közvetetlen szomszédságából valaki éjnek idején távozhatik.
Hogy tolvaj nem vagyok, azt belátják, s ha kivánják, ezt a kis táskát itt hagyom zálogba, s el fognak engedni menni... Azért legjobb, ha a főkapu felé fordulok, hol még ébren lesz valaki s kibocsát az utczára...
Rosszul, sokan meghaltak... a sötétségben nem lehetett látni... Csak reggel tudtuk meg, hogy a tieitek részint elpusztultak, részint fogságba kerültek, szegények... Óh, az nagy szerencsétlenség, ha valaki fogságba kerül! Szomorú lett a lelkem, amikor láttam őket.
A kelet felé ágazó csapás az erdő mélyebb részeiben tűnt el és meg volt szántva friss keréknyommal. Elinduljak rajta, vagy ne induljak? Bizonyos, hogy a keréknyomok emberlakta hely felé vezetnek, ezt pedig kerülnöm kellett. A másik útat választottam. Ezen sem emberi, sem állati lábnyomot nem sikerült fölfedeznem. Rég tévedhetett erre valaki.
Igaz! mondá félre téve szivarját, megyek és te mit fogsz ma este művelni, nem jön valaki teára hozzád? Nem! Korán lefekszem, mert... Még mindig nem mult el a főfájásod? Jobban vagyok, viszonzá gyorsan a kérdett s hévvel tette hozzá: Azután a kaszinóba mégy? Talán; még nem tudom, ha kivánod, itthon töltöm az estét. De igaz, le akarsz pihenni. Igen! Tehát a viszontlátásra holnap.
A Nap Szava
Mások Keresik