Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 1.
Szép nagy darab hús volt a pecsenye, három borda állt ki belőle, de Fülöp Imre innen a halasi földrül igen hamar véget vetett neki. A cipóval, mint illik, kitörülgette a tányért. Elmönnék most már szólt. De úgy-e, kéröm, nem köll fizetni, mert neköm ennyi pénzöm nincs. Dehogy köll. Csak hogy jól esett az étel. Úgyis rég ehettél ilyesmit. A pusztafi az üres tányérba nézett. Gondolkozott.
Távozás közben barátságosan intett és ezzel a Meldung el volt intézve. Varga őrmester belepattintott ujjaival a levegőbe és tréfásan igy szólt: Hát nem nagyszerű ember az öreg úr? Egy szóval sem firtatta, hogy mit tetszett ott egymagában csinálni eddig, ha már életben méltóztatott lenni. Mert más, ha le tetszett volna hurcolkodni a föld alá, de hála Istennek, nem tetszett.
Például szegény Dózia! mondá búskomolyan Veronika, mely név kiejtése mindnyájokat megdöbbenté, s Hermance grófnő arcza élénk rosszalást fejezett ki. Semmi hír sincs róla? kérdé Enyingi. Semmi! Oroszlay nem szólt a feleletre, de nagyon halovány lett, s Enyingi mondá: Végre is a rendőrséghez kellene fordulni miatta, mert annyiban nem maradhat eltünése.
Különben oda meg se hínak bennünket. Azt bízd rám, szólt olyan hangon, mintha titkai volnának. De ez még nem minden. Mit mondjak? Ez a csitri határozottan kacérkodni kezd. Igazán jó, hogy mindig vele vagyok, mert még bolondokat találna mondani a gavallérunknak. Ez a parlagi gentleman, magyarán szólva, tűrhetetlen.
Éppen azt fejtegette, hogy mi módon s nevezetesen minő szerényebb összegekkel lehetne mégközelíteni a két Haller-leányt, midőn Vidovics egyszerre, érthetetlenül fölpattant s minden igaz ok nélkül belekötött a becsípett emberbe. Milyen malheur-öm van nekem! szólt s nagyot vágott az asztalra.
Boldog, enyhe nyugalom borított be mindent, a gondtalanság tücsökzenéje szólt a bokrok alján. Az aedilis intett a rabszolgáknak s azok megkettőztették lépteiket. Az út nemsokára a Tiberis felé kanyarodott s attól alig egy kődobásnyira párhuzamosan haladt tovább a part bólogató füzesei mellett.
Én ugyan nem mondok szegényekről, szólt Ilonka azzal a csöndes, mély szánalommal, melyet a szinésznők csak egymás számára szoktak tartogatni, tőlem akár azt is megkivánhatják, hogy az igazgató külön bejárást csináltasson nekik a szinpadra, diadalkapuval, virág-szőnyeggel és fehérruhás kis leányokkal!... Nézze, derogál nekik közénk ülni; mindjárt külön páholy kell nekik!... Pedig jól nevelt nagynénjök már bent ült a szinházban, mikor ők, nem tudom honnan, megérkeztek úgy látom, Sugár Mariskától kapott helyet, de azért a Patti-nővérek mégis külön páholyt kértek s mivel a nézőtér félig üres, hát kaptak is.
Végre Mira is megjelent az ablaknál; de nem szólt, csak nagy komolyan hallgatta őket. Ha Vidovics hozzá intézte a szót, csak igennel vagy nemmel válaszolt. A béke-angyal magukra hagyta őket. Haragszik? kérdezte Vidovics. Valamit akarok magának mondani. Nézze barátom, ha az ember házasodni készül, ne udvaroljon másoknak, még szinész-kisasszonyoknak se. Adieu. És szépen betette az ablakot.
A szubvenció szónak egyszerü ellehelése elég volt rá, hogy valóságos ihlet fogja el a gömbölyü bonvivant-t s Vidovics Feri kezdte élénken sajnálni, hogy mindeddig nem kinálták meg a főispánsággal, amely kedvező helyzetben egy kategorikus nem-mel véget vethetne e tenger panasznak. Igaz, szólt hirtelen, merész á-proposval, a szezon vége szenzációsnak igérkezik. Új erők, új repertoire!...
Az üveg szikrákat szórt, mint egy óriási gyémánt... Mákosmetélt... Igen hagyta rá a doktor. Mákost eszel? szólt bele az őrnagy figyelmeztetően. Hisz nem szereted a mákost Jani. Igaz. Hozza dióval... Nem hiszem, hogy tudnám dióval szolgálni szólt a pincér kissé fancsalin, de restelkedés nélkül. Akkor szárazon, csak azt a kis megemészthetetlen szemetet ne szórják reá...
A Nap Szava
Mások Keresik