Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 1.
Haj még akkor fekete haja vót annak is. Mert lakodalmi bicskának vötte ezt a bicskát Mönyhért. De mindegy az. A vasát belefeszítötte az ágba és ketté hasította. Az ág ellent nem szólt, mert tudta, hogy ez a sorsa.
Regina arcán is megjelent az öröm, amikor futólag körülnézett és megállapította, hogy itt most már semmitől sem kell tartani. Hangja élénkebb, melegebb és bizakodóbb lett. Szomjas vagyok, szólt egy pillanatnyi csend után s nyomban neki is vágott az erdő sűrűjének lemegyek a tóhoz és iszom. Én is megyek. Nagyon szomjazhatott szegény, mert úgy ment, mint egy megriasztott mókus.
Regina elfordította fejét és csendesen így szólt: Nem igaz... Szép tőled, hogy így beszélsz, de én tudom, hogy nem mondasz igazat. Az az igazság, hogy semmibe sem vettél és én ezen nem csodálkozom. Rajtam nincsen semmi, ami figyelmet ébreszthessen, vagy lekösse az olyan szemet, mint amilyen a tied. Az pedig, ami bennem jó és érték a lelkemben van. Nem látható.
Jóéjt, kisasszony! Kezet fogott velök, egy tekintetet váltott Mirával s nagy tisztelettel köszöntötte őket. Aztán látva, hogy a nézőtér ajtaja kinyílik, elmenekült Sugár Mariska feddő szavai elől. Lám, lám, szólt magában, mialatt átsétált a Metropole-szállóba, nem is olyan vadak, mint a galéria képzeli!...
Neki örültek az öreg urak. Álmélkodva hallgatta mindenki az ifju próféta elragadó szónoklatát. No, ez lesz a mi papunk, mondák a gyönki sógorok. Valóban mindenki el volt büvölve a szónok gyönyörü előadásán s már-már bevégzendő vala beszédjét, midőn igy szólt: „ja meine Kristen hier ruhen ihre Pulvern“, s a gyászkönyüket elfojtott kaczaj váltotta fel, mely aztán biz a német papságot is elfujta
A jenerál a maga naivságában is megérezte, hogy zavarná őket, ha kérdezősködnék; egy pillanatra azt hitte, hogy átlát a két előtte ülő alak koponyáján, s mint egy zsongó méhsereg, ugy tünt fel előtte a kis szomoru ember fejében a sok gond, baj, hozzá nem szólt volna a világért. Az asszony szótlanul ült az asztal mellett s hálásan nézett az idegenre, a miért nem háborgatta.
Minek nekem a passzus, szólt, a magam birtokán? Melyik a kend birtoka? Ez az, a hol állunk s köröskörül, a merre látunk, mind az enyém. Összenéznek a zsandárok, hogy valami körmönfont jó madárral van dolguk, s azzal megkötik az öreget, egy szót se szólnak többet s bekisérik Szegedre, a megye börtönébe, ugy adván be a species factit, hogy az öreg őket tévutra akarta vezetni.
Levette a kalapját s nagy reverenciával köszöntötte őket. Úgy tetszett neki, mintha a két leányfej mosolyogva viszonozta volna az üdvözletet. Lám, nem is olyan haragosak! szólt magában s az utcasarokhoz érve, visszapillantott az ablak felé. Mire haza érkezett, annyira elálmosodott, hogy ruhástól ledőlt a kanapéjára s menten elaludt.
Néhány heti ott mulatás után azt mondja Inkey Széchenyinek: Nem vettél valamit észre? Mintha hidegülnének irántunk. Nem én, szólt Széchenyi, hozzám igen is nyájasak. No, én hozzám meg egészen tartózkodólag viseltetnek. Megfoghatatlan. Pár nap mulva ismét jön Inkey Széchenyihez: Kaptál te meghivást a miniszterelnök diplomatiai estélyére? Három nap előtt. Különös, hogy nekem nem küldtek.
Nem szólt bele a gvárdián és vikárius magasan szárnyaló vitájába, ehelyett terrakottaszinű kámzsája mély redői közül kihúzott négy darab gondosan összehajtott ezres bankjegyet és szépen kiterítette maga elé a refektórium asztalára. Ime a pénz, szólt mosolyogva, mint egy ártatlan gonosztevő, aki nem ismeri a bűn nagyságát, amelyet elkövetett.
A Nap Szava
Mások Keresik