United States or Guinea-Bissau ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ezek az én szinész-kisasszonykáim, szólt Vidovics Feri magában akik úgy hasonlítanak egymáshoz, mint két vadgalamb. Vajjon csakugyan olyan vadak volnának-e? Nem hinném. A művészet jelentékenyen szelidíti az erkölcsöket; legalább a régiek így tartották. De azért nem sietett utánok, pedig megszokta, hogy a színésznőknek az utcán mutatkozzék be, minden körülményesség nélkül.
Csak aztán kérdezte, hogy: Szabad? S mély meghajlással köszöntve a hölgyeket, várta a feleletet. A felelet elég kategorikus volt: Nem szabad. A szőkébbik leány szólt, aki a páholy előterében ült s most, az ajtónyilásra, könnyedén hátrafordult. A másik, aki a sötétben kucorgott, nem adott életjelt. Ó, bocsánat!...
Erre az aggodalmas hangú mesebeszédre azonban már nem adtam választ. Szótlanul gubbasztottam nyírfám árnyékában és szívtam a cigarettámat. Regina egy ideig szintén szótlanul tépegette maga körül a füvet, azután megvonogatta vállait, elszántan fölbiggyesztette száját és megérintve ujjával a vállamat, így szólt: Nem bánom, várok, ameddig kell, de azután veled megyek. Jól van.
Hát persze mondta Zelma néni szégyenkező hangon, mert ő sem értette ezt a beszédet. Hát persze. Van mindenféle. Akkor fönt a bosnyák kaszárnyában megszólalt a takarodó. Csendesen hallgatták. Jól fújja mondta ifjabb Novoszád Ferenc és nevetett utána. Mindig nevetett utána, ha valamit mondott. Most már meleg van szólt vissza a felesége holnaptól kezdve idekint is dolgozhatsz az udvaron.
Egy pár súlyos betegemet akartam még megnézni. Egy padon ült. Sohasem láttam kint ilyen időben. Megállított valami. Mit csinálsz itt, bátyám? Nem szólt. Közel hajoltam. Halló, öregem! Nagyon oda volt. Te vagy, Jánoskám? Köszönöm... Elszédültem egy kicsit. Bolond dolog, de elszédültem. Te tudod, hogy megy az... Tudom, de azt is tudom, hogy ez nem jól megy így. Ne légy már olyan makacs.
Amiből ismét csak az következik, hogy lelki bajaink nem is volnának se olyan nagyok, se olyan számosak, ha folytonosan nem gondoskodnék róla, hogy legyen mivel szórakoznunk, két házi ellenségünk: a tudatosság és a képzelet. Azt magam se értem, szólt Vidovics, hogy mit akar ezzel a kirándulással? Mit csináljunk áprilisban Szilas-Almáson? Hisz nincs ott most egy patkány se. Hát tudom én?
Néha fáradt, tetszik tudni szólt közbe Zelma néni. Akkor már nem tud beszélni. Hiszen majd felgyógyul nemsokára. Nem fázik a nyaka? Hűvösödik már. Takarjuk be. Igy. Jó? Jung Kálmán szája megrándult, de nem tudott szólni. Akkor a hölgy hirtelen elfordult. Isten velük mondta és gyorsan kiment az udvarból. A selyem ruha suhogott a köveken és a kalapja kék tollai beleütődtek az alacsony szemöldökfába.
Folytonosan szivarozik és nagyon türelmetlen... nagyon csúnya... Főznek? Igen, tüzet raktak... ugyanazon a helyen, ahol te bólintott fejével a leány és ismét fölbiggyesztette a száját, miközben így szólt: olyan haja van, mintha lenszőke kóc volna a fején és olyan fehér bőre, mint egy kisasszonynak, akit paraszol alatt visznek ki a levegőre... eckelhafter Kerl...
S akarta, nem akarta, tűrnie kellett az escorte-ot. A párbaj óta a báró is csatlakozott a menethez. A harmadik vagy negyedik ilyen kirándulás után Cipriani egy délelőtt így szólt Vidovicshoz; Te, én azt hiszem, hogy ezek tisztességes leányok! No, én is azt hiszem! felelt Vidovics. Olyan különös hangon mondta ezt, hogy egyszerre valami halavány világosság kezdett derengeni a katona fejében.
Dühös volt a biró, de se nem szólt, se nem kérdezősködött többé, csak várta kárörömmel a dolog végét. Mikor a protokollumot bezártak, az egész gulya Bagi János nevére volt beirva, s mikor ezt a fizetésre felszólitották, legfoltosabb dolmánya zsebjéből elővett egy rongyos tárczát s ujdonatuj ezeresekkel kifizeté az egész összeget.
A Nap Szava
Mások Keresik