Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 1.
Majdnem megfulladt, s most már alig lehetett érteni a szavát. Értetted?... Pénz nélkül tönkre ... megy ... Még egyszer körülnézett az egész társaságon, s elhaló, de diadalmas hangon szólt: Hogy tetszik? Menjetek... Szőcsné indulj... Emlegessetek meg... nem voltam ostoba... Indulj... Csak beteg, de nem ostoba... Menj... S hátraesett a párnára. Egy vidéki városban volt a többek között két bolt.
Azt nem kívánom, öreg, felelt Manó nagylelkűleg. Elég nekem, ha elismered, hogy én is jó fiad vagyok, nemcsak Sándor, s megérdemlem épen oly gondoskodásodat, mint ő. Mégis jó fiú ez a Manó, szólt közbe az öreg asszonyság az ablak mellől, szokása szerint könnyekig megindulva, mikor valamelyik gyermekéről volt szó. Mondtam én, hogy nem jó fiú a Manó? kérdé Atlasz úr méltósággal.
Bezzeg rend volt a birodalomban; féken voltak a garázda „liberálisok“ s ha valami „malefux Schreier“ szólt is valamit a dolognak nem legjobb menetéről, Ferencz stereotyp mondásával replikázott: „Lassts den Kerl nur schreien, van er nur zohlt“. Aztán ha valami kéréssel járultak hozzá, ő sohasem tagadta meg azt egyenesen, hanem „mir vern so szégn“-nel bocsátotta el őket.
Azután Mabelre nézett és félénken mosolygott. A leány nyiltan visszamosolygott rá. Mikor pedig később táncba vitte, így szólt: Egészen jól csinálta! Nem mondottam valami bolondot? kérdezte a fiú. Nem. Igazán nagyszerűen beszélt erősítette amaz. Sokáig ébren feküdt az ágyában az éjjel, vagy inkább reggel felé, mikor nyugovóra tért, a szivét pedig megdobogtatta a bor és az indulat.
Látom, szólt, hogy minden áron belém akarsz kötni. De én nem ugrom. Ha megint hősködni akadsz a kövér lány tiszteletére, keress magadnak más baleket. Én nem nevettetem ki magamat. Jegyezd meg, hogy ugyanegy Ciprianit csak egyszer lehet lóvá tenni, kétszer nem. Kaszaboltasd le magad más valakivel. Soha se kapkodjál a fringiádhoz, felelt Vidovics.
Odakönyökölt Castello kapitány elé s utánozhatatlan nyugalommal, szemét egy pillanatra le nem véve annak duzzadt, karmazsínvörös arcáról, így szólt hozzá: Barátom, a te feleséged a legszebb asszony egész Aragóniában és én halálosan szerelmes vagyok bele. A zsoldoskapitánynak tátva maradt a szája a meglepetéstől.
Elfulladt sietséggel szólt át a húgának a másik szobába: Eredj le szaporán a hintóhoz s mondd meg a bécsi grófnénak, hogy én már ott lakom a kertben, az öreg almafa alatt... az utolsó köszöntést néki küldtem...
Ma pedig a szinházban voltunk s mikor onnan haza jöttünk, Mira egy szót se szólt, csak bebujt az ágyába. A téáját is ott itta meg s csak nézett ránk, mint egy kis macska. Nem írsz a papának? kérdeztem tőle. Nem, felelt angol hidegvérrel s a másik percben már aludt. Így tehát, Kedves Atyám, az én levelemmel kell megelégednie, az elkényeztetett kis majom helyesirási hibái helyett.
A Nap Szava
Mások Keresik