Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !

Frissítve: 2025. június 29.


Peti a homályban élesen világító ablakhoz lopódzott s be akart nézni rajta, de az ablak alsó fele el volt takarva belől valami kendővel s a lámpa fénye csak a felsőrészén özönlött ki. A függönyt pótló kendőn keresztül mintha két egymáshoz nagyon közel levő árnyék látszott volna. Petinek nem is a szeme, hanem a szive mondta meg, hogy kiknek az árnyalakjai azok.

Szerintem ahhoz, hogy igazán szívből és vallásos elhatározásból tegyünk ily lépést, semmi másnak nem szabad elfoglalni lelkünket, mondá korához alig illő komolysággal a leányka, holott Teodóziának a szíve tele van szerelemmel, s csak a kétségbeesés vezérelte ide. Bármi az oka hozzánk jövetelének, itt békét, csöndet és nyugalmat talál; s ha később mást határoz, bármikor elhagyhatja a zárdát.

Mert hallgat ugyan, és nem lázad föl, sőt nem is mutatja, hogy fáj neki a lenézés, a megvetés, a méltatlanság, a bántalmazás, de azért szíve rejtekében mélyen érez minden legyintést, s alázatosan lehajtott arcza sokszor kipirul és zsebébe dugott keze gyakran ökölre szorul.

Ha Judit várt volna is , a szülei bizony nem voltak erre hajlandók; nekik nem volt vesztegetni való idejök és habozás nélkül tépték szét a pókhálószálakat, amelyekkel a két gyerekember szíve össze volt kötve. Judit férjhez ment, mert vasfejü apja úgy akarta... És most, esztendők sora óta először, megint látják egymást.

Még is szíve nem engedé a viszontlátás ezen édes pillanatában feleségét boszantani, azért előbbi szomorú hangján folytatá beszédét, melybe már valamivel jobban belejött. Lelkem Juczim, én talán tehetek valamit javunkra a tatár herczegnél, kinek udvari borbélya lettem, hiszen én herczegekkel jól tudok bánni, mert Bécsben egy egész esztendeig

Talán... Egy kicsit megállott a szive verése, rémület szaladt végig az arczán... De hát én, vajjon hol leszek én? A férfi indulatosan vágott közbe. Nem akart goromba lenni, de már annyiszor hallotta ezt a sejtést és annyira nem tudta megérteni, hogy dühbe jött, ha ujra ismételte az asszony. Ugyan ne beszélj marhaságot! mondta. Itt leszel, hát hol lennél, itt... Vagy másutt.

Egy soha sem volna ily kegyetlenségre képes. Azért nem, mert ! mondá Enyingi s mert fizikai ereje sincs hozzá. És jobb szíve van, könnyebben bocsát meg, s kevés asszony képes kegyetlenségre! Ezt tagadom, grófné. A példa azt mutatja, hogy az asszonyok sokkal szenvedélyesebbek, mint mi férfiak, s talán mindent inkább megbocsátanak, mint a hűtlenséget.

Hajnalra agonizált. A zsebébe kerestem a Zsenkó címét. Volt nála: két vas hatos, egy zsebkendő, az a kicsi kés... Abba a zsebbe, ott a szive fölött, ahova mindig mutatott, nem volt semmi. Még egyszer, szinte csak magának mondta a doktor: semmi... Percy jóformán csak egy héttel ezelőtt egy löncs alkalmával ismerte meg jobban a leányt és ma látta először estélyi toalettben. Valóban bájos volt.

Gina nem tudta, az agya lüktet e úgy vagy a szive, amikor elszántan mondta: Ha a gróf akarja... Ahogy a gróf akarja... A kastélyból egy gyűrött és pohos alak jött a virágágyak felé. Krebsler Simon volt. Nem vetkezett ingujjra a szieszta alatt. Trilla nem engedte, hanem úgy feküdt végig a „szófán" felöltözve és mindent összegyűrt magán. A gróf feléje sietett. Hallja e, kedves Samu, mondok valamit.

Vannak pillanatok, melyek a legelkeményültebb emberben is kitöretik a lágyabb érzelmeket. Tivadar ezen állapotban volt most, meg-meg akadozott átkozódásaiban, végre elnémult, szíve szorongott, keble dagadt, s a mi talán életében alig történt, könyei megeredtek.

A Nap Szava

indignatióval

Mások Keresik