United States or Angola ? Vote for the TOP Country of the Week !


Percy úr, Helén kisasszony... Ladies, and Gentlemen kezdte és pompás kis beszédet vágott ki sok találó szellemességgel és minden sértő kitétel híjával. Mindenkit belevett beszédjébe. Miss Marridon neve hallatára tapsorkán tört ki, amit a fiatal leány bájos mosollyal viszonzott.

Hajnalra agonizált. A zsebébe kerestem a Zsenkó címét. Volt nála: két vas hatos, egy zsebkendő, az a kicsi kés... Abba a zsebbe, ott a szive fölött, ahova mindig mutatott, nem volt semmi. Még egyszer, szinte csak magának mondta a doktor: semmi... Percy jóformán csak egy héttel ezelőtt egy löncs alkalmával ismerte meg jobban a leányt és ma látta először estélyi toalettben. Valóban bájos volt.

Percy végtelen nagyra volt önmagával. Tudatára ébredt annak, hogy mindeddig nem értette meg kellőképen azt, hogy mekkora jelentősége van vagyoni viszonyaik megváltozásának. Néhány hónappal ezelőtt még vendég minőségében sem vehetett volna részt valamelyik vidéki úricsaládnál a cselédek bálján.

Percy már legalább két hete járt utoljára a kolostorban, akkor sem tett említést a dologról. Main úr most civil ruhában még szánalmasabban festett, mint azelőtt, s legjobban az olyan tiszteletreméltó idősebb urasági inashoz hasonlított, akinek rosszra fordult a sorsa. Készen vett sötétszürke ruhát hordott, felálló gallérral és széles, fekete nyakkendővel, mely egészen eltakarta ingét.

Ah! sóhajtotta Percy. Talán majd csak sikerülni fog. Próbáljuk meg. Én ugyan nem szoktam meg a nyilvánosság előtt való szereplést, de most nem kerülhetem el azt, hogy miután apám gyengélkedik, én ne intézzek néhány szót önökhöz azok... azok részéről... Akik... segítette Mabel. Igen, akik idegen létükre oly barátságos fogadtatásra találtak ezen a környéken.

Mert az anyám kivánja, hogy ezt bevegyem a beszédembe. Én ugyan nem akartam, de ha már kell... Folytassa csak szólt közbe Mabel. Különben nagyszerűen csinálja... Köszönöm folytatta Percy. Mondhatja úgy is, hogynagy elégtétellel‟. Egészen jól hangzik. Akkor tehát nagy elégtétellel gondolok arra, hogy habár mi a személyünk szerint idegenek vagyunk is ezen a vidéken, legalább a családunk nem az.