A kolostorban kórházat állítottak fel, a barátok kötözték, kenték, mosogatták a megcsonkult katonákat; a gvárdiánnak az ezredorvos parancsolt, Lőrincnek a manipuláns őrmester és Dömötör János a szamarak hajcsárává lett, serényen szállítván a vizet az égő ínyű, beteg katonáknak. János szívéből még ez sem tudta kiűzni az egykedvűséget és nyájasságot.
Pesten is megtudták, hogy Dömötör János, a párisi Grand Prix tulajdonosa, udvari tanácsos, a mesteriskola volt igazgatója a máriagyüdi kolostorban dolgozik, hogy bűneit levezekelje. Piacella Garibaldi helyeselte a vállalkozást: Ott van, ahová való. A gyüdi kolduló barátok még méltányolni tudják a grand art üres páthoszát. Az öreg Virgil megbotránkozva csóválta a fejét.