Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 6.
Ebben igazad van; de hiába, Sándor megtiltotta; azt mondja, elrontja tekintélyünket a parasztok előtt, mondá az öreg asszonyság, kinek szokatlan bátorságot adott az, hogy fia nevében s mintegy az ő tekintélyével beszélt.
Legelől Vanyuga, oldalán a szentjánoskenyérrel, oly komolyan illegette bal lábait, mintha búrkokat hozna a Zafrikábul. A patrull behaladt a kaszárnyakapun és Matiászt behelyezték a börtönbe. Kinek is, midőn derékszíját a vártakomendás átvenné, monda: Ejnye, öcsém, a szíjjad de röndös. Matiász nem szól semmit, csak elaludt azonnal, mert álmos volt nagyon.
Meglehetős rossz kedvvel érkezett haza, hol öltöző-szobájába menve, leányát ott találta, ki mint látszott, várt az ő jövetelére. Azt hittem, sétálni mentél, kezdé Hermance grófnő, figyelmesen pillantva rá, kinek arczán valami szokatlan kifejezést látott, mi vonásain a rendes komolyságnál is feltünőbb volt. Ma nem mentem, mert fontos beszédem van mamával.
Mikor a király bekopogott a friss zöldre mázolt salugáteren, eléje szaladt a leány, vonta be maga után a szobába s annyi mondani valója volt, hogy a beszédében ide-oda kapkodott s elállott a lélekzete is, ugy igyekezett megértetni magát ezzel a komor emberrel, a kinek az arczárói leolvasta, hogy nem hoz számára semmi vigasztalást.
Ezalatt azonban múlt az idő, ismét eltelt egy esztendő, Sándor napja is elérkezett, el is múlt, minden különös ünnepély nélkül; az öreg asszonyság egyre rosszabbul lett s az orvosok már fejöket csóválták, ha beteg-ágyától eltávoztak. Atlasz úr már sürgönyözni akart Manónak, kinek ez ideig igen kevés hírét hallotta, midőn e kiváló fiatal ember egyszerre váratlanul haza érkezett az apai kastélyba.
Te tudod, kit értett a grófné! kérdé csodálkozva Obrenné. Tudom, de nem közlöm veled. Valamint semmit sem fogsz ezentul tőlem megtudni, mert nem vagy az a megbizható egyén, kinek tartottalak. Haragszol rám? Nem bizom benned, mert eljár a szád s nem tudod megitélni, mit és mennyit lehet bizonyos dolgokról mondani. Mi rosszat mondtam a grófnénak?
Forduljunk most azon bajnokhoz, kinek kardja oly bátran és nagy tetteket igérőn hagyta el hüvelyét és mégis a kegyetlen sors egy máramarosi zsivány képében vérszomja kielégítése nélkül porba sújtá az éles aczélt urával együtt.
Midőn mondtam ezt neki, egyszerre elmultak görcsei s fölugrott ágyából, folytatta Zsófi gúnyos mosollyal és gyorsan öltözni kezdett, s azt rendelte, hogy vegyem elő kalapját, keztyűjét, miből láttam, hogy ő is menni akar, sőt mondta is, hogy szintén a templomba szándékozik sietni, valószinüleg Dózia kisasszony után, kinek korai távozása, úgy láttam, nagyon megijeszté, s megvallom, az nekem is nagyon feltünő volt.
Bama Bila Paskuluj, mondá félig elcsudálkozva Pintye Gregor, de nem mozdult ki helyéből, s a fegyvereket le nem rakatá, míg az őrök nem jelenték, hogy az idegen valóban Bama Bila Paskuluj és csapatja légyen; ezen új személy nem más volt, mint egy szilágysági haramiavezér, kinek szándékát és jövetele okát tüstént önszájából megtudandjuk.
Szóljon, legyen hozzám őszinte, édes Dózia, folytatta meleg, kérő hangon Veronika, égve a vágytól beszélhetni és hallani Oroszlayról, kinek nevét már hetek óta nem ejtették ki Esztheyéknél, s szülői kerülték arról a beszédet. Oh, grófnő, ha mernék róla beszélni... viszonzá akadozva a leányka, s szemei egyszerre könyesek lettek.
A Nap Szava
Mások Keresik