United States or Uzbekistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Csapások, szerencsétlenségek értek; szegény lettél, munkával kell ezentúl kenyeredet keresned: az én helyem itt van, oldalad mellett, s többé semmi sem űzhet el innen, én férjem, én édes, szeretett férjem! Sándor nem tudott szólni.
Balázs elképedt. Felkacagott. Ó te! te!! egyebet nem tudott mondani; csak újra kacagott. És magához rántotta a leányt. Gyere!... Így lett mégis „veszedelme" a vadorzó. Kérlek... kérlek szépen, édes asszonykám, ne siesd el... ne engedj hirtelen haragodnak; ne mondj nagy szavakat... nyugodjál meg, azután hallgass meg; kérdezz... Kérdezzelek!... Hihetek én teneked ezentúl? Megcsaltál!
Útközben Sándor elmondta apjával folytatott beszélgetését s az öregek és Manó abbeli elhatározását, hogy ezentúl külön fognak étkezni. Kár olyan nagy dolgot csinálniok belőle, mondá erre Klára, könnyedén vállat vonva. Ha nem bántanak engem, én nagyon szépen megférhetnék velök. Többet nem beszélt e tárgyról, s ebben követte el a második hibát.
A nemesség vegyen aránylagos részt a házi pénztár és az országgyűlés költségeinek viseléséből. A forgalmi ügyek tartozzanak ezentúl országgyűlés elé. Szünjön meg minden egyedárúság, céh-és értékszabály. A törvény és az országgyűlés nyelve ezentúl csakis magyar lehessen. Magyarországon ne kormányozzon más, mint a magyar helytartótanács; az udvari kancelláriákat szorítsák a közös ügy intézésére.
Nemsokára kimondták a csődöt az Atlasz-birtokra. De Atlasz urat már ez sem emelte ki tompa közömbösségéből. Egykedvűleg hallgatta a szomorú hírt s a hírlapok után kérdezősködött. Nem volt ezentúl egyéb gondja, egyéb foglalkozása, mint ezeknek mohó olvasása. Néhány nap múlva ennek okát is megismerték.
Érezni lehetett a hangjából, hogy nehéz elhatározás szűrődik át a lelkén s hogy olyasmiről van szó, ami titok volt eddig és kell, hogy ezentúl is titok maradjon. A veje ösztönszerűleg érezte, hogy meg kell valahogyan könnyítenie a közlést s a bizalomért hálásnak illik lennie. Lehajolt az öregaszszony kezéhez és megcsókolta.
A gazda tehát bérbeadta rabszolgáját az illetőknek, hogy dolgoztassanak azok vele. Megtörténhetett és megtörtént azonban az is, hogy az ilyen rabszolga valahogy egy kis tőkét kuporgatott össze magának és azt felajánlotta gazdájának azzal, hogy szabadítsa fel őt. Vagyis: nyilatkoztassa ki, hogy lemond rabszolgája felett való hatalmáról és így ezentúl szabad embernek kell tekinteni.
A leány nem haragudott meg; meleg tekintettel felelt a meleg tekintetre s így szólt: Az én nevem Mira. Akárcsak azt mondta volna: Tetszik neked ez a név? Ha igen, tedd el a szívedbe. Neked adom. Lola visszatért. Mindjárt itt lesznek s mi ezennel elbúcsuzunk öntől, Vidovics úr. Remélhetem, hogy megbocsátotta a tolakodásomat? Számítok rá, hogy jóvá teszi a hibáját, s ezentúl gyöngédebb lesz. Jóéjt!
Néha csakugyan érdemes tudósok dissertálnak és experimentálnak műhelyemben; viszonzá Bornemissza. Hagyjuk a vitát! Még fontos megbeszélni valónk van hátra. A te érdeked azonos az enyémmel! Amint eddig beavattál alchymiai munkálkodásod titkaiba, úgy teszel ezentúl is. Ezáltal uralkodunk a császáron!
De ha ezentúl nem tartod meg a szavadat, akkor majd én is feloldva érzem magamat az enyém alól. Az asszony: Erre nem gondoltam, de különben is tévedsz; én nem lennék „Francillon"; Francillon egy szegény, kapkodó, vergődő asszony volt, minden igazi határozottság nélkül. Az úr: Ugy! S te nem lennél az?! Az asszony: Nem.