Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 13.
Hosszan hullott az homlokára s öltözéke sem felelt meg az esteli ebédnek, holott tudta, hogy férje nagyon sokat ad a külső formákra s nemcsak a késésért fog neki szemrehányást tenni, hanem öltözéke miatt is, mely legföljebb a második reggelihez lett volna való.
De Dózia ezt a biztosítást nem nagy elragadtatással fogadta. Arcza kételyt fejezett ki, vonásain csalódás látszott, nem felelt s szemét lesütötte. Hermance-on nagy nyugtalanság látszott s feszülten kérdé: Kételkedel szavaimban? Nem, mondá bizonytalanul Dózia, de látom, hogy terhére vagyok, alkalmatlanságot okozok és ez szomorít. Ne hidd azt! kiáltott föl a grófné.
José azonban nem hallgatott reá, vagy csak szórakozottan felelt.
Hány tál étel volt? kérdé az öreg asszonyság ragyogó tekintettel. Nem olvastam meg, de nagyon sok volt, felelt Sándor. A nagyprépost ebéd alatt toastot mondott rám és mindnyájan kocczintottak velem. Franczia pezsgővel? kérdé Atlasz úr elragadtatva. Nem volt pezsgő. Nálunk lesz, franczia, mondá Atlasz úr büszkén. Kár, hogy az öreg nagyprépost nem jöhet ki; de egy kanonok, az is csak valami.
Az öreg asszonyság rémült tekintettel, esedezve nézett férjére. Sándor szeme követte pillantását, s még közelebb lépve atyjához, elborúlt arczczal ismétlé kérdését. Miért fél úgy anyám, hogy megmondod azt, a mit láttál? Az öreg asszony attól fél, hogy engem is földhöz vágsz, mint a Manót, felelt Atlasz úr, neje széke mögé húzódva. Kit láttál? kiáltott Sándor magánkívül.
Villám nagyon türelmetlen és a földet kaparja lábával. Nem fél a kisasszony? Nyújtsa kezét és vezessen, felelt Klára, vidáman suhintva lovagló ostorával. A pap is most hajt be az udvarra, kiáltott Boglár Kálmán, kihajolva az ablakon. Én már csak vele tartok. Előre, gyerekek! Mind a hárman kisiettek a szobából. Atlasz úr egyedül maradt a feleségével.
Vajon ki közülünk a nagyobb bolond? Mindenesetre én, felelt nevetve Boglár Kálmán. Mindig én voltam a nagyobb bolond. Most is bolond vagyok, nem tagadom; mert mikor megmutatod nekem ezt a nagy szerencsét, ezt a gazdag vőlegényt, én, a koldus, az ingyenélő, elfintorítom orromat, és azt mondom, hogy nem akarok leereszkedni a ghettóba. Eh! badar beszéd! kiáltott a plébános elpirulva.
Itt ugyan nem fog grófot játszani, festő uram, és a kit én fizetek, attól megkívánom, hogy meghunyászkodjék előttem, mint a kutya. Ezt mondtad neki? kiáltott az öreg asszonyság ijedten, de némi büszkeséggel. Ezt akartam mondani, felelt Atlasz úr, jelentékenyen leeresztve hangját, de nem jutottam szóhoz. Hanem majd meg fogom még neki mondani!
Engem boszantott ez a mosolygás. Azért mikor a háziasszonyunk kiment, megkérdeztem tőle: Neked tán tetszik ez a história? Tetszik hát! felelt. És nevetett a szemtelen. Eh, veled nem lehet beszélni!... Később pedig, az éjjeli sötétségben, mikor azt hittem, hogy már alszik, egyszerre megszólalt: Különben nem tudom, mit tartozik rád ez az egész eset? Nem bántott téged senki.
Jobban ismerem, mint mutattam; nagyon haszontalan ember, nem való tisztességes társaságba. Míg vendégeink itt vannak, ne csinálj botrányt, de azután jó lesz vagy Volkánékat figyelmeztetni vagy egyenesen röviden kiadni az útját. Majd kiadom az útját azzal, hogy megölöm, felelt Sándor rekedten. Megölöd? kérdé Klára meglepetve férje hangjától és tekintetétől. Miért ölöd meg?
A Nap Szava
Mások Keresik