United States or Saint Vincent and the Grenadines ? Vote for the TOP Country of the Week !
Igen, a Haller-lányok! felelt szomoruan a yorkshirei művész. Most már pláne párosával kapjuk a primadonnákat! Hová sülyedtünk! Shakspere korában ... Azt mondják, nagyon érdekes kis jószágok, rögtönözte Vidovics. Persze, az operette!... Az operette még hagyján, sóhajtott Kékessy úr, de most már az operát is a nyakunkra hozzák! Kinek kell itt az opera, ha szabad kérdenem?
Ki írta ezt a levelet? kérdé Sándor rekedten. Alá van írva a neve, felelt Atlasz úr félénken. Jer velem, mondá Sándor, megragadva apja kezét és az ajtó felé vonta. De a mint a tornáczra léptek, megállt, mintha más jutott volna eszébe. Melle erősen zihált, homlokán kiütött az izzadság. Nem, nem hozzá, mormogott, mintegy magához beszélve. Előbb világosság kell, meggyőződést akarok.
Az első tanu Kardos detektiv volt, ki nyugodtan, zavar, vagy habozás nélkül felelt a hozzá intézett kérdésekre, habár tekintete koronként elröpült a csinos Juliskához, ki lesütött fejjel ült helyén, s arcza égett az izgatottságtól. Kardos nyilt tekintete, nyugodt tartása és következetes feleletei láthatólag jó hatást tettek a hallgatóságra.
Itt van, tessék mondta fölényesen, mint aki érzi, hogy itt most ő az úr. Steinhuber papa magánkívül volt. Itt van! csakugyan itt van! benne van a levél!... ni, még a gyűrű is!... de hogy csináltad ezt te gazember, te? talán igazán az ördöggel cimborálod? Az már az én dolgom, mondtam, hogy babonám van, felelt Bogáti és a papája szemeláttára megölelte, megcsókolta Nusikát.
János, az inas, egy ideig nagy phlegmával nézte, mint jár gazdája föl és le a lépcsőkön, ki és be a szobákból; végre, mikor már az istállóból is visszatért, rá kiáltott a tornácz ablakából: Ha az ifjú urat keresi, azt izenteti, hogy nincs itthon. Hol van hát? kiáltott vissza Atlasz úr. Nem mondtam neki, hogy megjön a bátyja, a Manó? Talán vadászni ment? Nem ment vadászni, felelt János.
Értem no, hogy ne érteném? felelt nyugodtan János és kifordult a szobából, megint köszöntés nélkül, de egy bizalmas, egyetértő pillantást vetve gazdájára, kinél sokkal többre tartotta magát, ámbár kenyerét ette és libériáját viselte.
Mira tudniillik így felelt neki: Furcsa ember maga, Vidovics. Úgy tesz, mintha száz éve ismerne s mintha én is oly régóta ismerném magát. Mintha öröktől fogva így volna, ahogy ebben a pillanatban s mintha azt hinné, hogy mindig, a jövő évben, tíz esztendő mulva is így fogunk sétálgatni: kiséretünkben két vidám kutyával, vígan magunk is. Bizalmasságokat mond nekem s nem kérdi, hogy érdekelnek-e.
Oraszlay haza érkezve, még mindig úgy érzé magát, mint az álomlátó, s nem felelt komornyikjának, ki lesegítve felsőkabátját, többféle kérdést intézett hozzá. Izgatottnak és szórakozottnak érzé magát, s majdnem kábult agygyal lépett a szobába, hol egyik székbe ereszkedve, lehunyta szemét és ábrándozott, mit gyakran tett, de most egészen más álmai voltak, mint rendesen.
Klára válópert indított ellenem! Miért? Mi szüksége van rá? Nem hagyott el itélet nélkül? Nem elégedett meg ezzel a büntetéssel? Mit akar többet? Miért hurczolja törvényszék elé nevünket? Mi már elváltunk... örökre... nincs szükségünk a törvény szentesítésére. A törvény szentesítésére mindig szükség van, hogy egy törvénytelen állapot törvényessé legyen, felelt a plébános nyugodtan.
Hát te nem mégysz velök? kérdé az öreg asszonyság félénken. Menjek velök, mikor nem hívtak? felelt Atlasz úr keserűen. Vagy talán üljek én is egy tüzes paripára és törjem ki a nyakamat? Befogathatsz a mi hintónkba, sürgeté az öreg asszonyság. Talán sántuljanak meg a lovaim és törjék el a hintóm kereke a rossz mezei utakon? felelt bosszúsan Atlasz úr.
A Nap Szava
Mások Keresik