Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. október 16.
Egyszer egy ismerősével beszélgetett odahaza a tüzes kályha mellett és véletlenül ráejtett egy darab gumit. Nagy volt a meglepetése, mikor észrevette, hogy a gumi nem olvad el, hanem elszenesedik. Rögtön hozzáfogott a kísérletezéshez és hamarosan rájött arra, hogy a kénnel kevert és bizonyos fokig felmelegített kaucsuk télen nem keményedik meg, nyáron pedig nem olvad.
Hála Istennek, gyermekem, hogy itt van, kiáltott föl Holcsi s észrevette, hogy Dóziának sötétpiros lett arczocskája s szeme elborult, mely pár pillanat előtt még boldogságban tündökölt. A rossz lelkiismeret, gondolta az ügyvéd. Kiván valamit tőlem? rebegte elfogultan a leányka. Mindenekelőtt olvassa ezt a levelet.
Annál inkább észrevette Atlasz úr, s nagyon jókedvű volt, és midőn késő délután az új szomszédok a jó ebéd fölemelő hangulatában s a mielőbbi viszontlátás ígérete mellett búcsút vettek, Atlasz úr, ki őket kocsijokhoz kisérte Sándorral, fölfelé haladva a lépcsőn, nem győzte eléggé magasztaló szavakkal dicsőítni a fiatal özvegy gazdagságát, finom modorát, jó nevelését, ragyogó szépségét, s csintalan kacsintással kérdé fiától, hogy hát mit tart róla?
Növendéktársnője árulta el, ki észrevette, hogy kis bőrtáskája a duzzadásig meg van tömve, s a pamlag alá rejtve, mely máskor üresen hevert szekrényében. És Dózia be is vallotta szökési szándékát? Semmit sem vallott; mint mondtam, sír, zokog, de egyetlen szót sem lehet belőle kivenni. De édes asszonyom! kiáltott föl örömmel Hermance, ha így van, akkor nem tudni, hogy ő csakugyan el akart-e menni.
Érezte, hogy ügyetlen, amint karöltve vezette be a szobába ez a nagy tiszt s ez bosszantotta. Igyekezett fesztelenül viselni magát, mintha ez a nagy közelség egészen természetes lenne, de nem tudott erőt venni tartózkodásán és hamarosan átgondolva a helyzetet, észrevette, hogy igy van ez legjobban, Ez a nagy tiszt nem azért tünteti ki, hogy komázzék vele.
Hagyta volna sorsára... Ez inkább ádáz sziszegés volt, semmint beszéd. Épen úgy hangzott, mintha egy fölingerelt kígyó sziszegett volna. Ah, aki így tud gyűlölni, attól félni kell... Ösztönszerűen hátráltam egy-két lépést. A leány észrevette. Ne ijedj meg tőlem, barátom, a te orrodat nem harapom le... Elhuzódol... pedig nincs igazad. Meg kell a dolgot érteni.
Az istennyila sem csaphatott volna belém nagyobb rosszindulattal, mint az a parancs, amit néhány perc mulva maga Morelli kapitány úr közölt velem, aki tudtomra adta, hogy én nem fogok elmenni a századdal, hanem »megfigyelő és biztosító őrszem« gyanánt továbbra is itt maradok. Borzasztó savanyú képet vághattam, hogy a kapitány úr is azonnal észrevette rajta a megrőkönyödést.
Mikor már nem látott házakat maga körül, szétnézett, törülgette a szemét, hogy jobban lásson s megdobbant a szive, mikor balra észrevette a temetőt. Én Istenem, hát idekerültem? kérdezte magától s elindult a halmok között megkeresni az apja sirját. A fellegek mögül előderengett egy kis holdvilág, könnyen rátalált.
Mig nézte, megtelt a szeme könynyel s még jobban rálöttyent kis szikár teste a nagy csizmaszárra. Akkor szégyenlette el magát, mikor észrevette az asszony arczán, hogy annak is jól esik az ellágyulása. Kemény szóval ment neki s aztán dörmögve indult el ujra előre. Ott marad? Hát hol maradna? Vissza csak nem hozzuk. Ott kell neki maradni. Már nem volt messze a kapu.
Nem folytathatták: a leventék már a közelben voltak s tisztelegtek. Vidovics észrevette, hogy Mira pirosabb, mint máskor s hogy az arca csupa ragyogás. Valami öröme volt, ugy-e? Óh, nagy örömem! Végre valahára szépen énekeltem a próbán. De, tudja, igazán szépen! Még a zenekarból is megtapsoltak. Az igazgató pedig örömében virágot hozatott. Nézze ezt a sok ibolyát!
A Nap Szava
Mások Keresik