United States or Tajikistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem értette, mit ért az a «kincs» alatt, de a hang lepte meg, mely meleg és bánatos volt, s kérdőleg függesztvén rá szemeit, elfogultan kérdé: Oroszlay szerelmét érti? Azt! Minden nő boldog lehet, ki az ő szivét megnyerte, mert Oroszlay oly férfiu, kihez kevés, vagy talán egy sincs hasonló e földön s azzal sem játszani nem szabad, sem pedig eldobni magától.
Enyingi látva barátjának ábrándos rajongását, láthatólag megdöbbent. És a mellett tisztességes családból származik? hebegte, alig tudta mit beszél, a legnagyobb zavarral. Semmi családból! Anyja, atyja ismeretlen, nevéről sem lehet tudni, sajátja-e, vagy fölvett név? viszonzá Oroszlay, és én ha föltalálom, mindennek ellenére nőül fogom venni. Dóziát? kérdé elfogultan Enyingi. Őt!
Hála Istennek, gyermekem, hogy itt van, kiáltott föl Holcsi s észrevette, hogy Dóziának sötétpiros lett arczocskája s szeme elborult, mely pár pillanat előtt még boldogságban tündökölt. A rossz lelkiismeret, gondolta az ügyvéd. Kiván valamit tőlem? rebegte elfogultan a leányka. Mindenekelőtt olvassa ezt a levelet.
És most már talán nem is mégy? kérdé Béla. Okvetlen kell mennem, de nem tudom, mikor indulhatok. Ujságot is akartam neked napok óta mondani, folytatta Eszthey... Emlékezel még a 112-ik számú bérkocsira? Oroszlay szive megdobbant e kérdésre. Hogyne emlékezett volna? Kérdőleg tekintett a beszélőre, s elfogultan mondá: Emlékezem, te többször beszéltél arról, s valami éjjeli kalandról.
Hermance mélyen, fájdalmasan sóhajtott föl, de nem felelt, mert természetszerüen azt kellett volna kérdeznie, ki ennek az oka, hogy ilyen botrányba belekeveredhetik oly név, mint az Eszthey? És Enyingi gyermekről is beszélt, kit Holcsi el akart venni anyjától, s azért gyilkolta meg a beteg asszonyt, rebegte halkan, elfogultan, pirba borult arczczal Bertalan gróf.
Veronika végig hallgatván ezt a társalgást, kiváncsian tudakozódott annak részleteiről, mit fivére nagy készséggel adott meg neki. Ez különös, mondá Veronika, és miért nem kérdezősködtél Ernesztinnél ama leányról? Mindnyájan csodálkozva tekintettek a beszélőre. Ernesztinnél? kérdé elfogultan Esztheyné. Hogy jösz erre a gondolatra?
Mit kiván? kérdé Jakab gróf majdnem elfogultan belső izgatottságától, mert azt remélte, hogy Dóziáról tudhat meg tőle valamit. Csupán azt, hogy szóljon mellettem pár jó szót az ügyvéd úrnak, ki, nem tudom, miért bocsátott el rögtön szolgálatából, holott már évek óta házánál vagyok. Miért fordult e miatt hozzám? Én Holcsi urat alig ismerem.
Kétségkívül! viszonzá hévvel Jakab. És a szerelem, folytatta halkan, elfogultan Veronika. Az egészen más érzés, mint a többiekért való rajongás, viszonzá önkéntelen lelkesüléssel Jakab, s arcza gyorsan elváltozott és ismét azon álmodozás ült rajta, mi oly ellenállhatatlanná tette vonásait, s szeme oly kifejezést nyert, mintha a távolban látna valamit.
Dózia arczát láng borítá e név váratlan kiejtésére, mi nem kerülte el társnője figyelmét. Ismeri Oroszlay grófot? Úgy tudom, az az ügyvéd, kiről itt a lapban szó van, annak szomszédjában lakott. Is-me-rem. Mily elfogultan mondja ezt, kérdé enyelegve Veronika, de szemét feszülten szegezte a leányra, ki oly zavarodott lett, hogy nem tudott felelni.
A Nap Szava
Mások Keresik