Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 3.
Nekem sincs annyi pénz mindig a zsebemben, és még többet is kell fizetnem. A Manó is csinált ötvenezer forint adósságot. Megint! Hogy mer az a fiú adósságot csinálni? kiáltott Eveline méltatlankodva. Ő játszotta Pesten a grófot és csinált adósságot. Mikor a grófok akarnak zsidók lenni, akkor a zsidók lesznek grófok, és mind a ketten csinálnak adósságot, és én fizetem ki.
Mi ketten, de aztán mutasson még valakit, Senki sehol... Mi lesz belőlünk. Ketty, menjen szépen haza, hagyjon engem el. Nincs igazam, szégyenlem magam, hogy telebeszéltem a fejét bolondsággal. Mit csinálunk mi ketten. Hátra huzódott és intett, hogy csak menjen, menjen a leány.
Más nem látta, csak ők ketten, de majd belebolondultak ebbe a látományba. Kisértetnek öltözött minden nyomoruságba fulladt paraszt, férfiak, asszonyok, leányok és összefogózkodva, őrjöngve körültánczolták a házat.
Gróf úr, kezdte, a gróf úr ösmer engem, hogy én soha életemben sem voltam hazárd; mindig „zicherre" mentem, ha valamit elkezdtem; és most az egyszer, lássa, hazárd vagyok. Olyasmivel jövök, amit ha nem tetszik megérteni, akkor mind a ketten a rövidet húzhatjuk. De hátha!... Megakadt; biztatást várt.
Regina közelebb lépett a forrás medencéjéhez és bólintott. Ismerem ezt a helyet, mondotta valamivel élénkebben, miközben vizsgatekintettel körülnézett és kendőjét ledobta a fűbe, sokszor voltam itt a nagy Reginával. Még egy Regina? Igen, a nagy Regina. Ketten voltunk. Ő volt a nagy, én voltam a kicsi. A gazdám leánya volt ez a nagy Regina és zongorázni is tudott.
Nem veszed észre, mondá a plébános, midőn egy izben csak ketten voltak a templomban és Boglár Kálmán épen vörösre festette a pokol elkopott lángjait, nem veszed észre, hogy Klára olyan hódítást tett, melyért megirigyelheti húsz mérföldnyi kerületben minden eladó leány? Micsoda hódítást? kérdé Boglár Kálmán, kiegészítve egy fiatal ördög letört szarvát.
Haldoklóval nem lehet versenyezni. Ha nem volna halál, festeni sem szabadna. Akkor már rájuk sötétedett és a hölgy felállt. Isten veled Géza, mondta, aztán megsimogatta a szobaur haját és egymás szemébe néztek. Gyere ki korán a pályaudvarra, Géza. Senki se látta, mikor kimentek ketten a Lógody-utcára, mert mindenki Jung Kálmánnál volt. Akkor este vacsora után kint ültek az udvarban.
Hejnye, a teremtésit annak a dögnek! kiáltotta részvéttel a mester, mialatt hozzám sietve gyorsan lekényszerített a földre bizonyos, hogy megcsípte a lábát... üljön csak le szépen, mindjárt megnézzük, hogy mekkora csípés esett rajta. Ketten, hárman is hozzám siettek és egy-kettőre leszedték ballábamról a bakancsomat. Azt a foltost, amelyik szorított. Szerettem volna jót rúgni rajta...
Magunk se a gyárból vásárolunk, tehát mindenki előnyben van felettünk, aki a gyárba megy beszerezni a készletét. Mi előttünk már a gyár is, meg a nagykereskedő is nyert az árun. Tehát ketten. A másik boltost pedig csak a gyár előzi meg a nyereségben. Ért engem a nagysága? Ért?
Mintha meg se értette volna az akadékoskodást, amit ez a polgár sorsu szegény tanitókisasszony megenged magának, követelt, parancsolt s csak arra döbbent meg kissé, mikor mind magasabbra, nagyobbra egyenesedett ki előtte a leány és szép lett, ragyogott mint a napsugár, bevilágositotta a szobát. Nem érti? Hát értse meg. Ketten vagyunk, nem hallja senki, hát mondok magának valamit.
A Nap Szava
Mások Keresik