United States or Zambia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ugy hagynád itt az üzletet, mint a kocsis az istállót, hogy pusztuljon benne minden. Szégyeld magad! Szégyenlem, de gyere, kérlek szépen. Talán már nem is találjuk életben. Hogyne, mert olyan könnyen megy az. Elég könnyen, gyere Gyula, gyere. A fiatalabb most már igazán dühbe jött. Hallgass! Nem vagyok kiváncsi az óbégatásodra. Én nem vagyok magadfajta vén szamár, fogd be a szádat.
Hogy kereshetett az engem napokig, míg végre belenyugodott, hogy egy darabig nem fogjuk, egymást látni. Hm... de hátha soha többé nem fogjuk egymást látni? Lám, lám... ez eddig eszembe sem jutott. Igazán egy pillanatig sem gondoltam rá eddig, hogy voltaképen ez az eshetőség sincs kizárva... Most, hogy eszembe jutott úgy éreztem, hogy semmi hatással sincs reám.
Most már igazán egyedül... Tegnap éjjel óta sehová se tartoztam, a Morelli-század megsemmisült... Nehéz szívvel vetettem vállamra fegyveremet és indultam meg az erdő szélén délnyugat felé. A sötétségben csak lassan botorkálva haladhattam előre, de azért mentem, ahogy tudtam. Ezzel a lassú kullogással is megnőtt a távolság, mely ettől a szerencsétlen vidéktől elválasztott.
Mikor tettem én valamit? riadozott a leány és nagy szemét félénk kíváncsisággal nyugtatta a fiú arcán. Édes Istenem, már nem emlékszik? Igazán elfeledte?
Meggondolva a dolgot, nem sokat törődöm ama leány hollétével s visszaveszem igéretemet és kérem, hogy együtt lefolyt párbeszédünket meg nem történtnek tekintse, ki maradtam őszinte hive Eszthey Bertalan gróf. Hisz ez majdnem szóról-szóra ugyanaz, miket nekem a grófné ma mondott Dóziáról! kiáltott föl Obrenné. Ez igazán különös és megfoghatatlan.
Behunyta a szemét s mire fölnézett, a fehérruhás nő már nem volt a ladikban. Kétségbeesve tekintett hátra, de maga mögött csak a fekete kőkereszteket látta s mintha egy elhaló hang a nevén szólította volna ... A zokogás kitört kebléből s fölébredt. Igazán sokat ittam, szólt, megtörölve a szemét. Mintha valami ónsulytól szabadult volna. De érezte, hogy a szíve még most is sebesen ver.
Egészen csinos kis harapás. Fájt? Dehogy! Jól esett. Igazán sajnálom... és már rég megbántam, hogy úgy viseltem magamat, mintha okom lett volna rá, hogy többre becsüljem magamat, mint amennyit valóban érek. Pedig meg fogod látni, hogy többet érek, mint amennyire te becsülsz... És az is igaz, hogy én csak melletted érek valamit, azért mindig melletted akarok maradni.
Utoljára is az irhabőrös ember türelme lett rövidebb; a mint egy kurtinát leeresztettek, felszedte magát tarisznyástól, bundástól, keresztül tört a néző seregen s iparkodott kifelé. Feri utját állta: „no hát mi baj?“ De uram, szólt a foghagymafaló, ha két akó borral kecsegtet is az ur, nem tudom én azt a büzt kiállani, a mi ott van. Bebizonyítása annak, hogy Diogenes nem volt igazán bölcs.
Nem hiszek a rágalomnak, nincs okom hinni s nagyon sok okom van megbizni nőm szerelmében. Miért kínoz hát mégis az a képtelen gondolat, hogy igazán szerette azt az embert, igazán az övé volt, s ha újra összekerülne vele, ismét az övé lenne szerelme? Nincs ezt hinnem semmi okom, semmi, semmi... és mégis... hátha megcsaltak? hátha igaz volt? Hátha igaz volt?
Ő a rendes fölfogás szerint meg volt áldva minden jóval s azt, hogy mennyit szenvedett házassága ideje alatt, senkisem tudta. Boldog véralkatú asszonynak tartották, mert nemcsak hogy soha sem panaszkodott, de nem is mutatta, hogy hiányzik neki az, mi a nőt igazán boldoggá teheti férje hűsége és szeretete.
A Nap Szava
Mások Keresik