United States or Tanzania ? Vote for the TOP Country of the Week !


Oh, de megijedtünk... És olyan boldog voltam, amikor hire terjedt, hogy él és hogy nem is lett nagy baja. Sajnált? Nagyon! S azóta emlékszik rám? Mindig. Akkor hát szivesen jött ide? Oh, Istenem! És innen is nehéz szívvel megy majd el? Szeretne itt maradni? Mindig itt lenni, itt élni? Gina nem bírt szólani. Lesütötte a szemét. Olyan furcsa volt ez a sok mohó kérdés. De a gróf még egyet kérdezett.

Hogy megtörtént-e ez valaha, nem tudom, csak annyit mondhatok, hogy Holcsi fölajánlá neki segítségét, sógornőm, valószinűleg fivére parancsára, megnyitotta neki házát s pár hónapig nála lakott, férjének, az én fivéremnek nagy boszúságára, ki elitélte a férje által elkergetett asszonyt s ezt ki is mutatta neki. Én vérző szívvel néztem ezt az Elizre nézve lehetetlen helyzetet.

Régóta figyeljük adakozásait s ma már nagyszabású, egységes jótékonysági akció bontakozik ki előttünk. Logikus fővel, a kort megértő higgadt lélekkel és okosan érző szívvel szervezett akció.

Reggelenkint a székesegyházba járt az első misére s egy oszlop árnyékába húzódva, elszoruló szívvel várta Ambrosiát, aki mindennap egy órát térdelt San Pedro szobra előtt. Csak mikor a szép asszony fölvonta arcáról selyemfátyolát, ragyogott föl Raymundus szeme s derült ki komor arca.

Tudta, hogy Dini megtört szívvel igyekszik őt most már elfeledni. A férfi, ha még oly, gyönge is, egyetlenegyet nem tudhat megbocsátani annak az asszonynak, akit szeret: ha az az asszony játszik vele. Hadd higyje. Hadd fusson et Talán igaz is volt, hogy csak játszottak vele.

Zihálva, elfulladva, száraz torokkal kapkodva lélegzet után, siettünk előre. A szemünk kitágult s verejtékező homlokkal, hangosan dobogó szívvel iramodtunk el a szikár jegenyék mellett. A hold már feljebb hágott, csak a kőrakások és a fák tövében gyűlt össze egyre sűrűbb és hosszabb foltokban a feketeség. Elakadva gázoltunk a süppedő, mély porban előre.

Egész életemet betölti, mint a napfény a világot. Szeretlek, Ambrosia, szeretlek... A csillagok szeretik így az éjszakát, füvek a hajnali harmatot... Ambrosia szeme előtt elhomályosodott a világ. Túláradó szívvel, a beteljesült boldogság sugárzó szépségében állott Raymundus előtt. Forróság öntötte el egész testét, torka kiszáradt s remegő kezei tétován kapaszkodtak az erkély korlátjába.

Ez a csendes dunnyogás oly szokatlanul melegen hangzott, hogy szinte megütköztem rajta. És meglepett az is, hogy e már félórája tartó fecsegés közben egyetlen zavaros félreugrást sem produkált a kis Regina. Elhiszem, hogy szívvel vagy hozzám, válaszoltam a tőlem kitelhető legnagyobb nyájassággal, de amint látod, már készen vagyok.

Szinte egyszerre értek a csárdához. Tajtékzott a lova mind a kettőnek. Vitás Mátyás uram dobogó szívvel, leste, hogy na most, mi lesz ebből. Ösmerte már a csikóst, a hasított homlokút; az híres verekedő volt. Annak nem sok kellett, hogy a haragosának nekimenjen. Olyan volt, mint a kormosnyakú fiatal magyar bika, a szilajon nevelt, amely rögtön öklel.

Mindezeknél fogva egymást érték a nyakába zúduló kitüntetések és egy este a szépművészetek minisztere magához hivatta és közölte vele, hogy megkapta a szükséges szavazatokat az akadémiai tagsághoz. Dömötör, aki egyszerű lelkű férfiú volt, a gáncsot fájó szivvel, az elismerést ujjongó örömmel szokta elfogadni. Nagyboldogan ballagott hazafelé, mint egy mámoros gyermek az első csók után.