Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 11.
„No, mondhatom, hogy most ijedtem meg életemben először!“ lihegé, a pipacsutorát rágva fogai közt Pista. „Egyszerre a gyomromon keresztül lövelt az ijedség. Már szent, hogy bennem van az a csuf mirigy. Igazán mondom, hogy már érzem is, hogy valami égeti a gyomromat. Sógor, nem tréfálok. Az egész testemet végig futja a hideg borzongás. A gyomromat meg ugy csikarja valami. Hüh, de veszettül éget!
S a végén a kis Kancsal Tercsiből csakugyan jegyzőné ténsasszony lett. Dombory László valamikor „globetrotter" volt, a szó legszebb értelmében. Igazán elmondhatta, hogy látta a nagy világot. Ki tudná azt, hogy amikor esztendőkig alig vettük hirét, hol s merre utazgatott.
Olyan haszontalan életet élek, hogy önmagam előtt szégyenlem magamat, ha meggondolom, hogy mi is vagyok voltaképpen. Semmi, igazán semmi. Ez az üresség rettenetesen hat az emberre, ha egyszer rájön. Gazdálkodik. Dehogy, ezredes ur, ez csak tévedés. Én is hittem ezt egy darabig, de már látom, hogy nem igaz. Ha ott vagyok, akkor is az az én gazdaságom, mint ha nélkülem csinálják.
Szépen danol; az asszony szereti hallgatni. Hallgatja?... Igazán hallgatja?... De még magam is, hékás. Ha te úgy tudnál danolni! Majd megpróbálom, talán tudok, dörmögte a gulyás. Meglássuk, ki tud jobban. Isten áldja meg, csárdás bácsi. Jójcakát kivánok! Megcsiklandozta a lova vékonyát és elrobogott.
Mert az ilyen házasság lehetetlen. Oroszlay gróf és Somorjay Dózia! A kik igazán szeretnek, azoknak minden egyéb mellékes! Divatos teóriák ezek Veronika. Az előkelő ember mindig az marad, s kötelességei vannak neve és rangja iránt, mondá kedvetlenül a grófné. És különben is nem tudom kitalálni, mily czélból beszéled ezeket nekem?
Csak fölrántotta az ablakot és kikiabált, hogy a két gyerek egyszerre elrebbent, maguk után hagyva a porban a babát, egy czifrára mázolt, szegényes kis rongyos jószágot, a miben igazán nem volt semmi szép se, csak a neve, hogy ő a gyerek. Két ártatlan cseppség szeretetében odaelőlegezett jövendő. Mikor a tisztelendő visszafordult, Mari asszony már fölterítette az asztalt.
Inkább a dolog ritka különössége foglalkoztatott egy-egy percre okosabb megfigyelni való hiányában semmint úgynevezett ingerlő vonatkozása a jellegzetes nőiességre. Ezzel igazán nem törődtem.
De csak ha ezután is jó leszel hozzám és ha igazán nincs otthon se feleséged, se szeretőd, se gyereked... ha egyedül vagy, mint ahogy én egyedül vagyok. Tudod... én innen már nem fogok többet hazamenni, hanem elbújok, ha a bácsim vagy a nagy Regina, vagy az a büdös Fratz erre találna jönni... megvárom, amíg elmennek és akkor elmegyek veled... jó? Nem bánod, ha elmegyek veled?
János, kezdte alig hallhatóan, ez mind bolondság, szót se érdemel. Londonban... Blakfriarsban csak komédia volt, álarcos játék. Most vagyok igazán: én és ez a valóság. Enyém a legszebb, legnagyobb ház Stratfordban.
Megpróbáltam csavarni egyet a dolgon. No, az én szegény szilvóriumom most már elegendően kikapott, Regina, adj neki pardont és ne szidd többet. Úgy sem igen van már belőle több egy-két kortyocskánál, ami pedig volt, az elmúlt. Isten hírével mars be a lyukba... sülyesszük el és hagyjuk ott. Jól van, hagyjuk ott, de igazán nem haragszol? Mondtam már, hogy egy percig sem haragudtam.
A Nap Szava
Mások Keresik