Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 11.
Dózia! kiáltott föl Hermance meglepetve, mert e perczben egészen más alak állt előtte, mint kit utolsó ittlétekor látott egy hónap előtt. Annak komor, daczos, sötét tekintetű arcza elhatározottságot mutatott, s a grófné fölugorva helyéről, hozzá futott, és megragadta lefüggő hideg kezeit. A leány nevének hallatára zokogásban tört ki és gyorsan elvonva a grófnétól kezét, azt arczára tapasztá.
Talán életének első csalódását Eszthey grófné titkának megismerése képezte, kiről nem tudta, mit higyjen és hogyan itéljen ama különös történetet hallva, mit az neki Dóziáról elmondott.
Eszthey Bertalanné grófné vagyok, s azért jöttem, hogy egy bizonyos ügyben beszéljek önnel és fölvilágosítását kérjem Lamberth kisasszonyra nézve. Csodálkozom ezen a kivánságon, viszonzá az ügyvéd, mert gyámleányom soha semmiféle téren nem szerepelt s azt sem foghatom meg, honnét ismeri méltóságod nevét és létezését. Azonnal el fogom mondani.
Egy napon elvitték egy beteg asszonyhoz, ki ágyban feküdt. Később egy szép fiatal úri hölgy jelent meg a kisded szobában s megsimogatta haját, ölébe vette és megigérte, hogy szeretni, pártolni fogja. Eszthey grófné? kérdé érdekkel Dózia. Emlékezik rá? Abból az időből nem, de később gyakran volt alkalmam őt látni. Mikor találkozott utoljára vele? Mert csakugyan ő volt, kiről beszélek.
Mit koczkáztatok? gondolta bizonyos daczczal, ha rajtakapnak a szökésen, a grófné és a komorna tudják, hogy nem vagyok tolvaj s legföljebb dorgálást nyerek és visszavezetnek szobámba. A ház úrnője hozott ide titokban, nem akarja, hogy tudják a palotában kilétemet és ha tudatják vele, hogy el akartam menni, ő nem fog lármát csinálni!
Alig hogy elhagyta a szobát, Oroszlay halkan mondá: Fontos beszédem van kegyeddel, grófné, mikor találhatnám egyedül? Holnap tizenkét órakor, viszonzá észrevehetően megdöbbenve Hermance, akkor itthon leszek, s várni fogom. A gróf egyetértőleg hajtá meg magát s Veronika felé fordult, ki az emlitett albummal tért vissza a terembe...
Oroszlay kissé csodálkozott hallgatásán, de az előrebocsátott bevezetés után azt hitte, tusakodik a mondandók kiejtésével s azért hallgatott, nyugodtan várt, míg a grófné folytatja beszédét. Hermance egy fényképet vett föl az asztalról s vendégének nyujtva, mondá: Nézze meg ezt a fiatal leányt, kiről önnek beszélni kivánok. Jakab rápillantott s arczán meglepetés látszott.
S mikor az inas marhahust hozott, makarónival körülrakva, az inast igen nagy félelmek közt szólitá: Ide ne hozzon kigyelmed nekem valami kigyót vagy békát, mert én itt ezen helyen szörnyet halok ám. Ej, nagytiszteletü ur, mond a grófné, hiszen nem kigyó ez, hanem tészta.
Én odasiettem és fölemeltem, s csodálkozva láttam egy fekete zsinóron függő, kisded akvarell arczképet, mely női fejet ábrázolt. Hermance grófné láthatólag elhalványodott, s szerette volna elhallgattatni leányát, de lehetetlen volt közbeszólnia, ki nagy élénkséggel folytatta.
A mit kegyed most mond, az látom arczán, hogy maga sem hiszi! kiáltott föl indulatosan a grófné, és csodálkozom, hogy azt velem el akarja hitetni. Engem is gyanusít méltóságod? Nem gyanusítom, de viseletéből határozottan látom, miként sehogy sem kivánja Dózia hollétének kutatását. Azért távozom.
A Nap Szava
Mások Keresik