Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 11.
Abban nem kétkedem, azonban nem állhatok el kivánságomtól, hogy vele beszéljek, mert Dóziát nekem így vagy úgy, de föl kell találnom. Obrenné a határozottan kiejtett szavakra gyorsan elhagyta helyét, s kisietett a szobából, de tartásán nagy nyugtalanság és levertség látszott, mit a grófné nem tudott megmagyarázni magának.
Fájdalom és atyjának ez ellen nincs kifogása. Oroszlay nem kivánt e kényes tárgyba bővebben belemenni s meghajtván magát, mondá: Ha megengedi grófné, pár nap mulva fölkeresem, s remélem, akkorra hozok valamely megnyugtató hirt. De kegyed csak néhány napig szándékozott a fővárosban maradni. Mig dolgaim bevégeztem, és párhuzamosan fogok dolgozni a magam és a kegyed ügyeiben.
Hogy kik voltak szülői, azt sohasem remélte megtudni, mert csupa idegenek közt élt, kik multjáról sem tudhattak, s az egyedüli Esztheyné grófné lehetett volna, ki talán ismerte származását, de vele nem remélt többé találkozni. És pedig erre a gondolatra nem az vitte, hogy holléte örökre titokban maradhat előtte, hanem hogy az oly haragot érezhet iránta, mi őt örökre kitörölte emlékéből...
Egyszerre rideg, elutasító lett irántam s oly alacsony dolgot tételezett föl rólam, hogy nem léphetem át többé az Eszthey-palota küszöbét. Most már értem halványságodat, midőn a kapu előtt találkoztunk, de azt is tudom, mi a grófné ridegségének az oka! Ismét Veronikáról akarsz beszélni? kérdé türelmetlenül Jakab gróf. Ő, és egyedül ő az oka, hogy haragban váltatok el.
De grófné elmondta nekem, hogy ő egy intézetben volt, hol nem szeretett lenni s hova már koránál fogva sem való, és kegyed jövője miatt nem volt tisztában, mert nem tudta, hova tegye, őt, s mit műveljen vele?
Hetek óta fáradozom a kutatással, s azt szeretném tudni, hol volt Dózia kisasszony, mielőtt Obrenné intézetébe került... Nem tud arról, gróf úr? Azt csak Eszthey grófné mondhatná meg, de tőle nem kérdezhetem, viszonzá némi zavarral Jakab gróf. Nem is különösen szükséges, mert a rámbizottakat elvégeztem.
Mit kiván nekem mondani, Jakab? kérdé meglehetős elfogultsággal küzdve, s arczán feszült érdek és várakozás volt kifejezve. Oroszlay elfoglalá a neki mutatott helyet szemben vele s kérdé: Emlékszik grófné az Obren névre, ha nem csalódom, említette azt egyszer előttem? Ismerem ezt a nevet és tulajdonosnőjét is, de nem beszéltem önnek soha róla.
A grófné társalkodónéja igazitani akar a görbe mulatságon s átviszi az irodalmi térre a konversacziót, azt kérdezve D. lapszerkesztőtől, hogy ilyenkor, mikor nincs otthon, ki nyomtatja az ujságot? Ennek sincs aztán kedve több előadást tartani.
A kérdett megsimítá homlokát, mintegy föl akarva magát ébreszteni álmodozásából és tünődéséből, s gyorsan mondá: Semmi lényegest grófné, csak arra akarom figyelmeztetni, hogy Béla is kutatja Dózia hol és kilétét, s tudni kivántam, megbizta-e őt is kegyed azzal? Ellenkezőleg! kiáltott föl hévvel Hermance.
De énnekem hiteles alakban kellene, bélyegpapirosra; nekem ez, mint törvényes bizonyitvány szükséges. No azt bizony kiadhatom önnek minden káptalan nélkül. A gróf elővette a bélyegpapirost, a grófné ráirta a bizonyitványt, mely szerint elismertetik, hogy báró Tinodi két esztendő é§ hat hónap alatt, a mig a grófné szolgálatában állott, magát folyvást unalmasan viselte.
A Nap Szava
Mások Keresik