Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 11.
Ime, olvassa el ön is tudósítását. Jakab átvette a levelet, s bár határozott fölvilágosítást adhatott volna a leányka hollétéről, hallgatott és olvasni kezdte a levelet, mialatt a grófné kérdőleg függeszté rá szemét. Mélyen tisztelt grófné!
Most olyan valami következett, mit Enyingi sem akkor, sem később nem tudott megmagyarázni magának. A grófné ajkáról ijedt kiáltás röpült ki s megrázkódott, Eszthey fölugrott helyéről. Holcsi? kérdé elhalványult arczczal. Holcsi Kálmán? A keresztnevét nem tudom, viszonzá megdöbbenve a kérdett. Azt sem tudom, hogy jutott Jakab annak a nem igen bizalmat gerjesztő külsejü embernek az ismeretségéhez?
Ernesztine boszusan állt a becsukott ajtónál, s halkan mormogta: Ki ez a leány, s mit szándékozik vele tenni a grófné. Csak nem...? A következő szavakat elharapta, azután majdnem fönnhangon mondá: Eh! Mily badar eszme! Hisz gyermekkora óta ismerem őt. Mily ostoba gondolatokat idéz föl az emberben a harag és kielégíthetetlen kiváncsiság. Nem törődöm vele.
Eszthey grófné lesujtva állt helyén s nem tudta kitalálni, mit tegyen, mialatt Dózia érdekkel, feszülten tekintett rá s látta rajta a tusakodást, mi észrevehető csodálkozásra gerjesztette. Most bámul? ugy-e? kérdé gúnyosan Obrenné. Talán azt hitte, tárt karokkal fogadják s még egy doboz czukrocskát is kap gyönyörű viseletéért... Nem, azt nem gondoltam! kiáltott föl hévvel a leány.
Mindegy, motyogta, persze, hogy mindegy; hál' Istennek, nekem nagyon mindegy. Gina feléjök tartott; nagyon zavart volt még, de érezte, hogy neki is van köze ahhoz, amit ezek beszélnek most. Mindent akart tudni. Már nem volt többé kis leány. Krebsler lekapta előtte a kalapját és mély meghajlással, ünneplésen bókolt: grófné! Ahogy ezt mondta, abban minden benne volt.
Kardos közelebb hajolt hozzá, mert hangja halkabb lett s majdnem suttogva folytatta beszédét. Eszthey grófné látogatása boldog fordulatot idézett elő a beteg nő még hátralévő életében.
Most a kanonok is elpirúlt és Eveline grófné titokban bosszúsan megrántotta apja kabátját, hogy hallgasson. Bogdán apát-kanonok úr azonban igen elnéző és nagylelkű volt és semmi sem zavarta meg leereszkedő nyájasságát.
Bocsáss meg, nem üzletet akartam mondani, mentegetőzött az öreg asszonyság, csak a régi időkre gondoltam és ráment a nyelvem. Igyekezzél, hogy ne menjen rá a nyelved a régi időkre... Üzlet! micsoda szó! kiáltott megvetőleg Atlasz úr. Ha leányunk, a grófné, meghallaná, mindjárt elájulna. Nem tudsz elegánsan beszélni?
Segíts rajtam, adj tanácsot, mit tegyek, inkább bármire hajlandó vagyok, minthogy ama gyűlölt palotába visszatérjek, hol cselédszobában lett volna lakásom, s a grófné mindenki előtt rejtegetni akart... Engem! ki nem vétettem soha senkinek, s úgy bántak velem, mint a gonosztevővel, kit meg akarnak menteni a büntetéstől.
Nem, azt nem tudja, mert különben följelentette volna a gyilkost. De hát ha már ennyit bevallott Obrenné asszony, mondja meg azt is, mi a szándéka fivérének Dóziával, kit oly hosszú éveken át figyelemmel kisért, azután Klárával elcsalatott innét, s most eltüntette? Esküszöm, grófné, hogy arról nincs fogalmam, sem pedig arról, hogy hol vannak jelenleg Klára és Dózia. Lehetséges az?
A Nap Szava
Mások Keresik