Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 11.
De méltóságos asszonyom, nem hiszek én neki; az én feleségem is elég tésztát főz de vagy elmetéli, vagy elcsipkedi; ilyen gyanus kinézésüvel nem rettegtet engem. Hát mivel élnek ott Dabon? kötekedék a sajátságos öreg urral a grófné. Hát mennyi a fizetése nagytiszteletü urnák? folytatá tovább a discursust a grófné. Hm! méltóságos asszonyom, van énnekem szép fizetésem.
Egy kérdést intézek önhöz, grófné, mi talán szerénytelennek látszik, de nem abból ered s a felelet megtagadása tetszésétől függ, mondá azzal a kedves bájjal Jakab gróf, mi lényét oly ellenállhatatlanná tette. Nagy baj következnék abból, ha Bertalan megtudná Dózia létezését? Egy pillanatnyi csönd következett, mialatt Hermancenak arczát láng borítá s láthatólag habozott a felelettel.
Dóziát láthatólag megdöbbentették e szavak, s mialatt elhagyta helyét, feszült félelemmel vizsgálta a grófné arczát, ki Obrennéhez fordulva, majdnem félénken mondá: Csak egy napot türje meg őt itt, asszonyom, csak huszonnégy órát, míg kitalálom, mitévő legyek. Nem lehet, nem tehetem. Csak huszonnégy óráig, holnap este eljövök érte és elviszem. Lehetetlen, lehetetlen!
Nem beszélne arról, grófné, folytatta szelid, nyájas hangon Jakab. Ne is tegye. Nincs arra szükség! Mint szavaiból értem, azt akarja rám bizni, hogy keressem föl azt az eltünt leánykát, ki önnek kedves s ki talán egy titkos cselszövénynek lett áldozata! Nemde, így van? Hermance némán intett fejével. Nos, hát, legyen nyugodt.
Nem, nem, az lehetetlen, folytatta eszmemenetét, s gondolataiba merülve fogott vele kezet, ki meghajtván magát, az ajtó felé haladt. De hát hol van Dózia tulajdonképpen? kiáltott utána a grófné. Pozsonymegyében, Tornyoson, Holcsi Kálmán ügyvéd gyámleánya, Lamberth Klára birtokán, viszonzá a gróf, azután lehullott utána az ajtó függönye és Hermance egyedül maradt...
Felelj Dózia a grófnak, figyelmeztette őt Hermance, kit szintén nyugtalanná tett férje hideg viselete és komor hangja. Hozzá nem mehettem, s irni nem volt alkalmam neki. De nem is mertem volna hozzá folyamodni... Oh, grófné, nagyon boldogtalan teremtés vagyok. És újra zokogni kezdett, keservesen, szívszaggatóan, mint a hogy az igazi fájdalom tud keseregni.
Vagy valamivel később, midőn hazajöttem, s a kis kapu zárját kulcsommal kinyitottam, egy női alak surrant ki mellettem, és futott az utcza hosszában tova. Miért nem tartóztattad föl? kiáltá oly szenvedélyes izgatottsággal a grófné, hogy férje csodálkozva tekintett rá. Mert csak akkor vettem észre, midőn kint volt az utczán. Az lehetetlen! De úgy van.
Bocsánatot kérek tisztelt szomszéd uraim és méltóságos grófné, folytatá előre lépve s kimondhatatlan részvéttel nézve egymás után az Atlasz-család jelenlévő tagjaira, bocsánatot kérek, ha szavaim talán némi illetlen kiváncsiságot látszanak kifejezni. Méltóztassék elhinni, nem a kiváncsiság, hanem a legtisztább rokoni indulat rúgója kérdésemnek.
Ezt nem hiszem! kiáltott föl hévvel Hermance. Oly közel a halálhoz, mint ő volt, nem szoktunk hazudni. És Dózia csakugyan annak a nőnek gyermeke volt? kérdé Oroszlay, Hermancera szögezve szemeit. Soha sem jutott eszembe a fölött kételkedni... mondá hévvel s láthatólag elpirulva a grófné. És azt nem kérdezte tőle, hogy ki volt a gyermeknek atyja?
Hátra van még a családi tanács, a Manó és a gróf Szádváry, és meg fogja még Sándor látni a Volkán Ádámné fényes szemét és gyémántjait. Néhány nap mulva kétfelől is jött sürgöny Atlasz úrhoz, hogy küldje hintóját a vasuti állomáshoz, egyfelől Manó, másfelől Eveline grófné fognak megérkezni.
A Nap Szava
Mások Keresik