Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 11.
Klárának hivják! És a vezetékneve? Engedje azt elhallgatnom, grófné. Legyen, különben is nem nagyon érdekel, miután sem én, sem te, nem fogunk többé vele találkozni. Ah, azt nagyon sajnálnám! kiáltott föl ijedten Dózia. Rossz befolyással volt reád, minek most láthatod káros következményeit. Semmivé tette tanulmányaid folytatását, mikre még nagy szükséged lett volna. És mi fog történni most velem?
Szerencsétlen Sándorunk nem azt vette el, a kit gondolt, azaz helyesebben kifejezve, nem olyant vett el, a milyent gondolt, s önnek atyai kötelessége, fölnyitni szemét szegény elámított fiának. Én is azt mondom, tevé hozzá Manó, fölkelve a pamlagról. Csalók iránt nem tartozunk semmi kimélettel, mondá Eveline grófné. Föl kell nyitni Sándor szemeit.
Eveline grófné tehát egy időre félre tette mindenféle grófi bajait s egészen az Atlasz-család dicsőségének szentelte magát. Egész nap folyt a kastélyban a sikálás, törölgetés, mosogatás, bútorok ki- és behordása, szőnyegek kopogtatása, a legyilkolt malaczok és apró marhák szívszaggató jajveszéklése.
Én akarom őt kihallgatni... Először megtudom tőle, kit mer ő rejtegetni tudtunkon kívül magánál, másodszor, hogy került az idegen hozzá, kinek ez a kép birtokában volt. Mert, nemde Hermance, nem tudtál arról semmit? A grófné gyermekeihez fordult. Hagyjátok el a szobát, beszélni akarok atyátokkal négyszem között, mondá nagy szomorúsággal hangjában.
Ha tudná, mily nehéz helyzetben vagyok... rebegte Hermance, mialatt szép szemei megteltek könnyel. Sejtem, s éppen azért tettem kivételt, és ha Dózia jól viselte volna magát, soha nem állt volna be a szomorú kénytelenség, bármeddig maradhatott volna nálam. De ismétlem, grófné, itt az én lételemről van szó!
De biztosítva van-e jövője? kérdé kutató hangon a grófné. Mert rá nézve az a legfontosabb kérdés. Dóziának vagyona nincs, családdal nem bir, s ha jelenlegi boldog helyzete megváltozik, mit fog akkor nélkülem tenni, ha én elvetem létezésének gondját. Szerintem ez a helyzet nem fog beállni.
És valóban nagyon büszke és boldog volt az öreg asszonyság, midőn a hatalmas egyházi méltóság szobájába lépett, és barátságosan megkérdezte egészségi állapotát, és elmondta, hogy Sándor fiát a püspök is nagyra becsüli, mint a legbőkezűbb egyházi patrónust, hogy Evelin grófné valóban díszére válik a Szádváry grófcsaládnak és hogy régóta kivánt személyesen találkozni Manóval, kit eddig csak híréből ismert.
Az elsőre nézve nem tudom, mit értesz, mert azt hiszem, semmiben sem láttál hiányt. Pénzed annyi volt, a mennyi s többi növendéknek, s hogy miért kellett vigasztalni szomorúságodban, szintén nem tudom, miután szomorúságra nem lehetett okod, mondá a grófné a leány arczát vizsgálva, ki lesüté hosszú selyempilláktól árnyékolt szemét.
Pár perczig némán ültek egymásnak szemközt, mialatt a szolgák kivonultak, azután Hermance kérdés nélkül mondá: Képzeld, Berni, mi történt ma velem; én, ki fél életemet e városban töltém, eltévedtem. A gróf kételkedve s figyelmesen tekintett rá. Egész nap iszonyú fejfájásom volt, folytatta kissé akadozva a grófné és azt hittem... A reggelinél nem említettél arról semmit, vágott szavába a gróf.
Midőn Hermance bevégzé történetét, a fiatal gróf lehorgasztott fejjel ült helyén, s a föltevések és következtetések után, mik hetek óta lelkében megérlelődtek, azon tünődött: igaz, való-e az, mit neki Esztheyné beszélt, vagy kigondolt történet egy másnak a leleplezésére, s midőn annak csodálkozó, kérdő szemét arczára tapadni érzé, bizonytalanul mondá: Ha így van, grófné, mint a hogy nekem most beszélte, úgy nem próbálok többé tanácsot adni.
A Nap Szava
Mások Keresik