United States or Kazakhstan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Sándor megpillantá nejét a szomszéd teremben és lassan feléje tartott. Ugyanekkor lépett be a plébános a másik ajtón s egyszerre érkezett Sándorral Klára mellé. Még sem érkezett meg atyám? kérdé Klára, kezét nyújtva régi barátjának. Dehogy nem! már itt is voltunk egyszer, felelt a plébános halkan, de jókedvűen. Az első, a kivel találkoztunk, az a haszontalan ember, az a Lándsa volt.
Egyszerre rideg, elutasító lett irántam s oly alacsony dolgot tételezett föl rólam, hogy nem léphetem át többé az Eszthey-palota küszöbét. Most már értem halványságodat, midőn a kapu előtt találkoztunk, de azt is tudom, mi a grófné ridegségének az oka! Ismét Veronikáról akarsz beszélni? kérdé türelmetlenül Jakab gróf. Ő, és egyedül ő az oka, hogy haragban váltatok el.
Csodálom, hogy még el nem vették tőle. És Eszthey grófné mind a mellett folytonos összeköttetésben áll vele. Pár hét előtt találkoztunk az ügyvéd lakásának ajtaja előtt, de ez eltagadta magát előtte, pedig otthon volt, s engem bebocsátott. Bizonynyal Dózia miatt járt nála. Uri asszonynak nem volna szabad ilyféle emberekkel érintkezni.
Emlékezik még kegyed, hogy egy pillanatig a fővárosban találkoztunk? kérdé tőle Jakab, igyekezvén szemébe nézni. Emlékezem. És most azonnal megismert? Oh, igen! viszonzá szép szemét fölvetve a leány, s egy pillanatig oly melegen, oly bensőségteljesen találkozott pillantásuk, mint az első látásnál. Oroszlay elhalványodott e tekintetre. Oly mélyen hatott az rá, hogy szive hangosan dobogni kezdett.