Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 16.
Pár pillanatnyi csend következett, mialatt Hermance láthatólag küzdött fölindulásával. És mi történt tovább Solmage márkival? kérdé Eszthey. Úgy él, mint azelőtt, mindenütt fogadva van, s játszsza az érdekes özvegy szerepét. És te ezt helyteleníted, Hermance? kérdé mosolyt erőltetve ajkaira Bertalan gróf, mi azonban szánalmasan sikerült. Minden bizonynyal!
A mit meg nem mondhattam barátnője előtt, azt megtudja azokból. De legyen óvatos. Dózia meglepetve vette át az iratot s gyorsan zsebébe rejté. Midőn Klára visszajött, nyugodt társalgásban találta őket, a vidék szépségéről beszéltek. Ime, mondá Kardosnak nyujtva a levelet, ki azonban csak a dátumot látta azon, mert az óvatosan volt összehajtva, hogy tartalmát ne lehessen elolvasni.
A tatárok! a tatárok! zengett újra. A tatárok, ha ha ha! monda Szirmay harsány, de erőtetett nevetéssel, mert bár az egész várban egyedül bírt még józan észszel, mégis neki is nehéz volt elrejteni meglepetését, azonban minden okokkal bátorítá a csüggedőket.
Az első jóismerős, akit megpillantottam, a kicsit szabadszájú, egyébképen azonban aranyosszívű nagy vállas Herkules: Varga Ferenc, tartalékos őrmester volt. Mind a két vaskos kezét felém nyújtotta, amikor észrevett.
Maga sem tudta, mily irányban, de különös gyanura gerjedt, azonban nem tudván azt határozott formába önteni, mondá: Igazad van, megvárom gyámom levelét s ezzel távozott az erkélyről, de szobájában azonnal a levél írásához kezdett, mit még aznap el is küldött Holcsinak.
Mindegy azonban a gondolkozás, így is, úgy is csak két forint lévén a bírság. János letette a két forintot, róluk nyugtató írást kapott, azt eltette, hogy majd hazaviszi és fölolvassa az unokáknak. Mindenki olyan olvasmányt visz haza a kisgyerekeknek, amilyent bír. Igy János hazament s a fákon a hernyókra tekintvén, gondolta, hogy ugyan hogy nem teszi őket valahová az Isten.
De nem úgy van, mert inkább félelemnek lehetne tartózkodásomat mondani, vagy velem született ferdeségnek... Azonban ne beszéljünk rólam, mert az unalmas tárgy. Inkább Béláról szeretnék valamit hallani, itthon van-e, s miért nem jött Csetnekre? Itthon van, de ritkán látjuk őt, viszonzá önkéntelen sóhajjal Esztheyné. Bár hasonló volna ő önhöz, Jakab s kevesebbet futkosna élvezetek után.
Később azonban örömmel ejté el a róla táplált gondolatot, s férjét vette gyanúba, kiről nem egy könnyelmű történet forgott a világ nyelvén, és talán ez is okozta, hogy visszahúzódott tőle és hetek óta alig találkozott vele, mivel ő keveset ment emberek közé, s az Eszthey-palotát nem szándékozott többé fölkeresni.
Bornemissza Lénárd tűnődve nézett e jelekre. Idáig csak meg tudom fejteni a jelképekbe rejtett utasításokat... Egyszerre azonban a meglepetés tompa kiáltásával ugrott fel ültéből. Ébren vagyok, vagy álmodom? suttogá izgatottan. E könyvnek minden sorát, minden betűjét már kívülről tudom! Honnan jönnek hát ez ismeretlen sorok, ez egészen új kikezdés bele? Ez csalékony káprázat! Hallucináció!
És már futott is, mint a zerge, egyenesen a leégett tanya felé. Nem telt bele egy negyedóra és már vissza is jött, maga után húzva azt a négykerekű kézikocsit, mely a sertés ól mellett csodálatosképen épen maradt. Rá foglak emelni és húzni foglak mondotta határozottan. Előbb azonban lemegyek a barlanghoz és elhozom a holmit. Azt nem hagyjuk itt annak a bitangnak, akit verjen meg az Isten...
A Nap Szava
Mások Keresik