United States or Mongolia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem ö`eltem vad tüzzel, tüzhalálba'! Szeretkező, halálos, bús sóhajjal... Haha, haha, csóktalan véget érek! Irtóztató! TITUS: Lesbia, jöttem érted, Hogy vágyunktól égjünk el itt mi ketten... LESBIA: Te vagy, te vagy, ki vággyal, önfeledten ölelni tudsz, a véget elfelejtve... TITUS: Óh miért nem örök a halál perce?!
Nagyon boldog? kérdé elfojtott sóhajjal, fájdalmas kifejezéssel Veronika. Bizonnyal én vagyok az első, ki így szól önhöz, mindenki ellenezte eddig tervét, a ki tudott róla? Mindenki, viszonzá szomoruan Jakab. Kik voltak azok, Enyingi? Tudom, hogy ő önnek bizalmas barátja. Elmondtam neki, mert oly telve volt szivem, hogy ki kellett azt valaki előtt öntenem. De ő ellene volt tervemnek.
Oly nagyon szereted? kérdé önkéntelen sóhajjal Enyingi, ki azonban tudta, ismerve barátját, hogy az úgy tud szeretni, mi már a mai korban majdnem hihetetlen. Életemhez van forrva ez a szerelem, viszonzá szenvedélyes föllobbanással a kérdett. Ma még elmegyek Esztheyékhez, s holnap tudatom veled mindazt, a mit ott Dóziáról hallok.
Különben is azt hiszem, hogy a szerelemben csak ártanak a közbenjárók. Már ott, a hol. Te pap levén, úgy is csak elméletből beszélhetsz. De Kláránál így áll a dolog. Legjobb lesz, ha egészen magára hagyjuk. De neked már nincs semmi kifogásod a fiú ellen? Isten neki! mondá Boglár Kálmán oly sóhajjal, mintha valami nagy és nehéz engedményt tenne. Mások is kötöttek már mésalliance-ot.
Dózia arcza megélénkült e társalgás alatt, s elveszté közönyös kifejezését, melylyel a vendéget fogadta. Most nagyon szép lehet az a vidék, mondá önkéntelen sóhajjal. Erdő, mező másodvirágzását ünnepli. Csodálom, hogy önök oly hosszú ideig távol vannak onnét, mondá a mérnök. Úgy tudom, már hetek előtt eljöttek. Négy hete, de most már haza készülünk, mondá élénken Klára.
Ezt meg is mondta Manónak, mikor az öreg asszonyság szobájában magokra maradtak. Hát ki mondta, hogy fizetned kell érettem? Hát kértem én tőled pénzt? Nagyszerű! felelt Manó, sértett méltósággal, végig nyújtózva a pamlagon. Nagyon örülök, hogy nem kell érted fizetnem, mondá Atlasz úr megkönnyebbült sóhajjal, és ha megsértettelek, inkább bocsánatot kérek tőled.
De nem úgy van, mert inkább félelemnek lehetne tartózkodásomat mondani, vagy velem született ferdeségnek... Azonban ne beszéljünk rólam, mert az unalmas tárgy. Inkább Béláról szeretnék valamit hallani, itthon van-e, s miért nem jött Csetnekre? Itthon van, de ritkán látjuk őt, viszonzá önkéntelen sóhajjal Esztheyné. Bár hasonló volna ő önhöz, Jakab s kevesebbet futkosna élvezetek után.
A Nap Szava
Mások Keresik